13. rész

Taylor rám szállt. Nem bírom. Ááááh. Ha még egy napot is itt kell töltöenem, meg fogok fulladni.
*
Épp Harryvel beszéltem telefonon, és lementem a konyhába, Taylor is ott volt.
- Ki az?- tátogta oda nekem. Kicsit meglepődtem a kérdésén.
- A barátom.- suttogtam oda neki, miközben Harry mondott valamit- Aha- nevettem. Fél füllel oda figyeletem azért. Niall valami baromságot csinált a suliban múltkor.
- Van barátod?- suttogta. Én csak felmutattam az ujjamat, hogy egy perc. Felmentem az emeletre, hogy kicsit tudjak beszélni Harryvel.
- Na itt vagyok. Csak Taylornak beszélhetnéke van.- sóhajtottam.
- Akkor hagyjalak titeket?- Harry.
- NEEM!- dőltem le az ágyba.
- NATALIEEE- kiabált Taylor- SEGÍÍTS!!
- Na megyek, mert baja van. Sziaa- csaptam le a telefont és szélsebesen rohantam le. - Mi a baj??- lihegtem.
- Megvágtam magam a késsel...- mutatta meg a kezét. Tényleg volt ott egy szép kis vágás.
- Íhhh.- és ilyenkor nincsenek itthon anyuék... xd- Hol tartod a ragtapaszt?- néztem rá.
- Ott, abban a fiókban- mutatott egy fiókra.
Odamentem kihúztam, gyorsan elővettem a ragtapaszt  Felállítottam Taylort, lemostam a sebét, kicsit nyivákolt... Aztán raraktam a tapaszt.
- Köszönöm!- nézett rá a kezére, majd rám.
- Nincs mit.- mondtam és felsétáltam. Felnyitottam a laptopomat és elkezdtem gyakorolni a számaimat.
Már 4x énekeltem A Thousand Years-t, amikor Tay benyitott.
- Fuu, meghallottam a hangodat. Nagyon szép.- dicsért meg.
- Köszi.- motyogtam.
- Elénekeljük?- kérdezte.
- Nekem oks.- mondtam, és odajött mellém. Újra indítottam a számot, és elkezdtük énekelni. Nem szeretem a lányt, de a hangunk szerintem nagyon összecsengett.
- Jó volt- mosolyogtam.
- Ühüm.- Taylor- Te, Natalie. Hogy vagy a barátoddal? Azt gondoltam ide jöhetne...- Taylor. A szemem tágra nyílt. Nagyon nagyon megörültem.
- ÚRISTEN!! Köszönöm, köszönöm!- ujjongtam.
Azonnal felhívtam Harry-t, még Taylor előtt. Elhadartam neki mindent, ő pedig azt mondta, megoldja, hogy másnap már itt legyen, a szülei pedig szintén kikérik a suliból. Wáá.
Taylor mosolyogva nézte a szervezkedésemet.
- Nagyon köszönöm!- vigyorogtam.
Hallottuk, hogy anyuék megjönnek. Taylorral azonnal lesiettünk, csak én kicsit gyorsabban.
- Anya, apa, anya, apa!- futottam eléjük. Áh nem néznek hülyének. Se Rob, se Taylor. DEHOGY. - Taylor megengedte, hogy Harry átjöjjön. Már holnap utazik! És akkor átmegyünk Cnad-hez, hogy ne zavarjunk.- lelkesedtem.
- Jójó. Mi nem bánjunk.- nézett anyu apura. Apu csak bólintott.
*****************
1 órával előbb kihozattam magam a reptérre. Jól van Natalie.
Amikor már úgy gondoltam, hogy hamarosan itt van megcsörgettem.
- Mindjárt kint vagyok- szólt bele.
- Oké. Egy nagyon vigyorgó lányt keressél.
- Meglesz. Ja és hoztam meglepit!- mondta.
- Wow. Na gyeree!- felálltam és a "fogadó ajtó" féleséghez mentem.
Harry és... ÉS KAREN! Azonnal odarohantam hozzájuk és a nyakukba borultam.
- Úristen, de jó, hogy mindketten itt vagytok! Legjobb napjaim lesznek- mondtam, utána megöleltem Karen-t, és adtam egy hosszú-hosszú csókot Harry-nek.
Amikor hazaértünk Taylor tárt karokkal fogadott minket.
- Sziasztok- vigyorgott. Majd odament Harry-hez és MEGÖLELTE. Miért nem volt nálam kés??
Aztán Karennek adott két puszit.
Drágaságom, ők az enyémek.- gondoltam magamban.
- Érezzétek otthon magatokat- Taylor.
- Okés, köszi Tay. Felmegyünk- néztem Kar-ékra. Hevesen bólogattak, úgyhogy megfogtam Harry kezét, és felvezettem őket.
- De szar szobád van- mondta szarkazmussal Kar.
- Ez van. - nevettem. Harry átölelt, mikor Kar nem nézett felénk.
- Szeretlek.- suttogta a fülembe, én pedig szorosabban kezdtem ölelni.
Kimondta. Kimondta, hogy szeret. Csodálatos érzés töltötte el a testemet. Soha nem akartam, hogy ennek a pillanatnak  vége legyen.

Tudom, későn hoztam, mert későn jött a 2 komi. Most 3 után hozom. És tudom ez a rész BORZALMAS LETT. :((( 
Kezdtem egy másik blogot, nézzetek be: http://dancewithdanielle.blogspot.hu/

Nagyon fontos! Kérlek olvassátok el!!

Sziasztok!

Először is köszönöm az eddigi kommenteket/dicséreteket! <3 Nagyon hálás vagyok nektek a több, mint 1300 oldalmegjelenítés és a 10 rendszeres olvasó miatt.!!
A napokban kaptam egy elég rossz kritikát a blogról. És sajnos be kell látnom, hogy igazuk van... Lehet, hogy abba fogom hagyni ezt a blogot. Még gondolkozom rajta...

Nagyon nagyon köszönök nektek mindent, és főleg egyik legjobb barátnőmnek Eniinek, aki mindig segít nekem <3 

xxSaccii

12. rész

Reggel, miután felkeltem, az volt az első dolgom, hogy bekapcsoltam a gépem és megnéztem az e-mailjeimet, hátha elküldték már a dalokat.
Türelmetlenkedtem egy sort, mert baromi lassan töltötte be.
Éééééééés elküldték. Izgatottan nyitottam meg.
Nekem ez a lista tökéletesen megfelelt.
Kesha-Die young
Christina Perri - A Thousand Years
The Big Bang - Rock Mafia
Az elsőt és az utolsót eleve tudtam, a Thousand Years-t pedig imádom, de nem tudom a szövegét. Ránéztem a közösségi oldalakra.
A Twitter és a Facebook is pörgött a "jó reggelt" üzenetektől. Gyorsan én is kiírtam, hogy ne lógjak ki a tömegből.
Beindítottam a Die Young karaoke verzióját, és a telefonom hangfelvevőjét is és elkezdtem énekelni a számot.
És ez így ment még pár percig, mert elénekeltem a másik kettőt is. A Thousand Years-t 10 perc alatt megtanultam.
Gondoltam visszafekszem, és utána majd felhívom Harry-t, hogy jöjjön át.

*2 óra múlva*
Huhh, de sokat aludtam. Éhes vagyok-mondtam magamban, és kómásan leballagtam.
- De... Shh- fejezte be apám a mondandóját.
- Jó reggelt- mondtam furcsa arckifejezéssel.
- Kicsim, gyere ülj le- mondta anya, én pedig lassan odasétáltam és leültem apum elé és anyum mellé.- Apád kapott egy nagyon jó állást.- apum dalszövegíró, és zenélt is régebben, tőle örököltem a hangom és a zenei tehetségem.
- Kitől?- kérdeztem.
- Taylor Swift managmentje hívta fel tegnap.- anyu
- És ezt nekem miért nem mondtátok??!!- háborodtam fel, de közben nagyon örültem. Bár a csaj nem szimpi de mindegy.
- Mert annyira örültél, és jól érezted magad.
- És? Akkor még jobban éreztem volna magam!- mosolyogtam.
- Nem hinném...- motyogta apu- 1 hónapra Amerikába kéne mennünk.- erre kikerekedtek a szemeim.- A suliból persze kikérünk.
- MIVAN? Taylorka miért nem képes abból a tömérdek pénzéből idejönni??- emeltem fel a hangom.- Akkor én itthon maradok.
- Nem. - mondta határozottan anyu.- Te is velünk jössz, mert szeretnénk, hogy megismerd azt a lányt, és, hogy tudj találkozni a régi barátaiddal. Például ott van Candice. Taylor meg meg is engedte, hogy lakjunk a házában. - ebbe még bele se gondoltam. Ott van Candice és a többiek is. De mi lesz Harry-vel, Kar-al és a srácokkal.
- Fuu...- sóhajtottam.- Akkor lehetne úgy, hogy én ott maradok 2 hétig, aztán visszajövök a versenyre... De Harry... Ááááá- fogtam a fejem.- Nekem ehhez még korán van, alszok rá egyet.- mondtam és felálltam.
- Ma este 7-ig még beszélnünk kell velük, aztán 2 nap múlva indulunk.- apu
- Komoly??- és elkezdett kattogni az agyam- Jó, akkor most felhívom Kar-t és Harry-t.- rohantam fel az emeletre.
Azonnal küldtem nekik egy üzenetet, hogy most jöjjenek át.
Tehát gondoljuk át. Itt van Harry, Karen, a többiek, a verseny... Ami 3 hét múlva lesz, mi pedig 4 hétig maradunk. LA-ben. De ott van Candice és Taylor kuckója is, ahova mi megyünk. És ha nem bírom tovább elviselni a nőt, akkor átmegyek Cand-hez.
Dee itt van Haz. 2 hétig elviselek mindent, és mindenkit, aztán visszajövök, és nála alszom addig ameddig anyuék haza nem jönnek. Igen, így lesz a legjobb.
Nagyon belemerültem a gondolataimba, mert már csengettek is. Felpattantam és lementem, de a 1 fokot léptem le a lépcsőn, de már megláttam, hogy Kar és Harry anyuval váltanak pár szót. Mindhárman egyszerre néztek felém, és szerintem elég kétségbeesett fejem volt, mert azonnal elindultak felém.
Halkan, miközben jöttek (lassan kocogva) odaköszöntek apumnak.
- Mi a baj??- ölelt meg Kar.
- Címszavak: Taylor Swift, Amerika- furcsán néztek rám, én pedig csak biccentettem, hogy jöjjenek a szobámba.
- Most azonnal mesélj- utasított Karen. Haz némán, ideges arccal leült az ágyamra és az ölébe húzott.
- Apum állást kapott Taylor Swift-től...- és elmagyaráztam nekik mindent amit eddig tudok.
- Lie...- szólt Harry.- Menj csak.- mosolygott.
- De... De nem tudom- öleltem át kétségbeesetten.
- Lie, tényleg menj. Jó lesz neked egy kis "otthoni levegő".- mosolygott Karen, de láttam, hogy ő se nagyon akar elengedni.
- Nem tudom. -ráztam a fejemet.
- De tudod. Csak nem akarod kimondani- mondta Hazza..
********
A repülőn ülök. A könnyek még mindig csordogálnak a szememből. A srácok mind kint voltak a reptéren. Otthagytam Harry-t. Máris hiányzik. Kar-al sírtunk pár sort, Harryt úgy szorongattam mintha az életem múlna rajta. Pedig "csak" két hét.
Anyuék próbálnak vigasztalni... Azzal, hogy szívecskéket mutatnak, én meg próbálom takarni az arcomat.
- Légyszi takarj!- szóltam a mellettem ülő lány alaknak, ő pedig úgy helyezkedett el, hogy ne látszódjak- Köszi- suttogtam.
- Nincs mit. De miért is?- kérdezte lágy hangján.
- Látod azt a férfit és nőt.?- én.
- Szüleid?- a lány.
- Igen.
- Akkor értem- nevetett.- Amúgy Enii vagyok- mutatkozott be.
- Natalie- mondtam.
- És mi járatban vagy egy repülőn?- kérdezte.
- Taylor Swift-hez költözöm egy időre.
- Mi? - nézett rám, én meg előbújtam a takarásból. Gyorsan ránéztem anyuékra, akik időközben bealudtak. Hát ahogy "eltűnik" a gyerek bealszanak. Ez van. Röviden elmeséltem neki a sztorit, ő se rajong annyira Taylor-hoz. Nem beszéltük meg, hogy ki miért utálja, túlléptünk rajta és témát váltottunk.
Eközben váltottam pár üzenetet Harry-vel, Kar-al... Zayn-el.
Zayn: Ott voltam.
Én: Hol?
Zayn: A reptéren.
Én: Akkor miért nem jöttél oda?- írtam neki kedvességből, csak, hogy kicsit jobban érezze magát.
Zayn: Hiányozni fogsz.
Jól éreztem magam, az utazás alatt. Tök jól elbeszélgettem Enii-vel.
A leszállás után elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy majd még fogunk beszélni.
A bőröndömet magam után húzva, és a táskámat a vállamon cipelve indultunk kifelé.
- Oké, és mi mivel megyünk?- álltam meg a be/kijárat előtt.
- Szerintem azzal.- mutatott anya egy fekete limuzinra, amiből egy szőke haját lebegtető lány, és egy férfi szállt ki.  A lány kapucnit tett a fejére, majd csípőjét mozgatva odajött.
- Jó napot, szia- köszöntek mosolyogva.
- Helló- köszöntünk mi is mosolyogva. Vagyis anyumék, apu pedig kicsit megpiszkált  hogy erőltessek egy vigyort... Hát, remélem nem néztem ki elég hülyén.
- Taylor Swift- mutatkozott be mindegyikünknek, mi pedig szintén. És így ment ez Robert Allen-el is, a managamentjével.
Becuccoltunk a limuzinba, aztán a többiek sikeresen beültek, csak én fejeltem le a kocsit.
- Jól vagy?- kérdezte Taylor fájdalmasan magad hangon.
- Persze.- motyogtam.
A következő pár percben ültem és bámultam, miközben a szüleim, Taylor és Robert önfeledeten beszélgettek. Utána megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Nagyot sóhajtottam. Mindenki rám nézett, aztán biccentettem, hogy kicsit arrébb megyek. Ez egy limuzinban megtehető...
- Életmentő vagy, mindig is tudtam, köszönöm!- hálálkodtam neki közönség nélkül.
- Tudom.- válaszolt röhögve- Ennyi rossz Taylor Swift-el a pletykálgatás?-  röhögött.
- Alig várom, hogy már átmenjek Candice-hez.- motyogtam.
- Jó szórakozást, majd hívlak. - köszönt el, aztán letettük.
Visszamásztam a többiekhez, hátradőltem és hallgattam őket. Olyan témákról beszélgettek amikbe én nem tudtam volna beszállni.
- Natalie benne van egy tehetségkutató döntőjében.- dicsekedett anyám.
-Tényleg??- fordult felém Taylor- Gratulálok!
- Kösz- motyogtam..
- Énekléssel?- mosolygott rám.
- I-igen.- én.
- Énekelsz egy kicsit?- mosolygott rám. Megköszörültem a torkom, és elkezdtem énekelni A Thousand Years-t. Az 1. refrényig énekeltem.
- Wáow. Ez nagyon szép- szólt Robert. Anyu és apu csak mosolyogva bólogattak.
- Igen, nagyon jó volt.- dicsért meg Taylor is. Aztaaaa. Taylor Swift azt mondta jó a hangom. Szaltózzak?
Az út abból telt, hogy még elénekeltem pár számot, Taylor fura mosolyát kellett bámulnom, aztán közöltem, hogy meguntam az énekes madár szerepét.
- Oké, megérkeztünk. Ez itt Tay háza.- mutatott egy... Leírhatatlanul nagy házra Rob. Oké, sose értettem miért kell egy hírességnek (aki ráadásul egyedül él, és fiatal) ekkora ház.? Mit csinál benne? Én biztos félnék egyedül egy ilyen házban.
Kivettük a csomagjainkat, majd bementünk.
Oké. Kívülről x kisebbnek tűnik. Szerintem itt a padló is olyan lehet, mint egy francia ágy. Elég modernül, fiatalosan volt berendezve, színes volt, olyan Taylor Swift-stílusú.
Taylor körbevezetett minket, ami kb 7 percig tartott. Aztán én beköltöztem a szobámba. Egy elég szép szobát kaptam, francia ággyal, nagy szekrénnyel...
Kipakoltam, a szekrény felét se töltöttem be. Bedobtam magam az ágyba és bekapcsoltam a gépem. Felmentem skype-ra, szerencsémre Cand fent volt. Azonnal elkezdtem csörgetni.
- Hellóó- integetett a kamerába.
- Sziaa- mosolyogtam.
- Te hol vagy?- nézett mögém.
- Taylor Swift-nél.- vontam vállat.
- Heheee. Jó vicc.- vigyorgott, és látta, hogy elég komoly arcot vágog- Na neee.- esett le az álla.
- Íhh, neked még nem szóltam- kaptam észbe. És neki is elmeséltem.
- Tehát akkor itt vagy LA-ben??- vigyorgott Cand, miután befejeztem a mondandómat.
- Iiiigeen- vigyorogtam szintén. És azonnal elkezdtünk egyszerre beszélni, és tervezgetni, hogy miket fogunk csinálni, mikor találkozunk...


Sajnálom, hogy későn hoztam, de remélem tetszett. Sajnos nem kaptam 1 komit se az előzőhöz... Szóval úgy döntöttem, hogy minden fejezetet 2-3 komment után hozok.
Remélem jól telt a húsvét :) <3
Úgyhogy a  köv rész 2-3 komi után jön. Kérlek iratkozzatok fel. :)) <3
xxSaccii

!!!

Megvan az 1000 oldalmegtekintééés!! Wááá! <3<3<3<3 *---*
A rész íródik, csak sokat kell tanulnom:// Ahogy megtanultam a verset, befejezem a kövit :DD <3
xxSaccii

11. rész

*1 hónap múlva, a versenyen*
A pulzusom az egekben, a szívem vagy ki hagy egy-egy ütemet, vagy nagyon felgyorsul, levert a víz, minden bajom van. Itt ülök a gitárommal a kezemben, és várom, hogy felmehessek a színpadra.
Harry itt van mellettem, a többiek pedig nézik a produkciókat, mert őket már nem engedték be a színpad mögé. Épp egy lány "táncol". Háát. Okés:)
- Te fogod megnyerni!- ölelt meg nyugtatóan Nate. Megszorítottam a pólóját. Nem akartam elengedni. Nagyon nem.
A lány végzett, megtapsolták. A pasas beszélt még egy kicsit, én pedig felálltam és felkészültem. Még mindig Harry-t szorongattam.
- Natalie Cooper!- mondta a nevemet Jim, és a közönség elkezdett tapsolni. Haz gyorsan adott nekem egy puszit, aztán elkezdtem lépkedni a színpad felé.
Jim egy biztató mosolyt lövelt felém, én pedig az idegtől nem tudtam visszamosolyogni.
Kicammogtam, leültem a székre, és a szememmel elkezdtem a srácokat keresni. Megtaláltam őket. Mindenki rám vigyorgott, Kar egy szívet mutatott a kezével, Ryan ölében pedig... Egy laptop?
Azt láttam, hogy a Skype van megnyitva és... Candice arcát láttam. Hatalmas vigyor ült ki a fejemre, Cand integetett egyet. Aztán hallottam, hogy Jim köhint egyet.
Elkezdtem pengetni az első hangot... Utána a másodikat. Aztán elkezdtem énekelni a dalomat. Csukott szemmel énekeltem, mert ha ránézek valakire tuti lefagyok. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de próbáltam nem foglalkozni velük, csak magammal. Hogy megpróbáljam tökéletesen elénekelni.
Csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem. Hát sikerült kicsit elszúrnom, de mázlimra észrevehetetlen volt ez a kis rontás. Abban a tizedmásodpercben észrevettem, hogy Zayn áll az ajtófélfának támaszkodva és, mint mindenki más engem fürkész. Gyorsan visszacsuktam a szemem és énekeltem tovább.
Nem siettem, nem voltam túl lassú. Szerintem elég jó volt. Talán.  A közönség nagy tapsviharral jutalmazott, aminek nagyon örültem.
Karenék felálltak. Rájuk mosolyogtam. Láttam, hogy a képernyőn Cand is nagyon mosolyog és tapsol. Felálltam, meghajoltam és helyet cseréltünk Jimmel.
- Elképesztő volt!- mosolygott Harry, én pedig könnyes szemmel léptem oda hozzá és öleltem meg. Felemeltem a fejem és megcsókoltuk egymást.
Jim mondott pár szót, majd a következő versenyző ment el mellettünk egy mosoly keretében. Visszamosolyogtam rá, hátrafordítottam a fejem, Harry-re néztem.. Hát ő nem mosolygott. Visszafordítottam a fejem a fiú felé, ő csak bólintott és a színpadra nézett. Jim szólította a fiút (Justin-t). Teljesen magabiztos volt. Jim a srác kezébe adta a mikrofont és Justin fél perc múlva belekezdett a dalába.
- WOOOW- esett le az állam. Nem semmi hangja volt. - Ez nagyon jó. - mosolyogtam.
- Aha- mondta közömbösen Haz.
- Harryyyyyy- néztem rá.
- Mi az?- kérdezte.
- Ajj.- húztam mosolyra a számat. Utána lehajolt hozzám és megcsókolt.

Justin dalát kikerekedett szemmel hallgattam. Ez a srác eszméletlen.
- Gratulálok- mosolyogtam rá, mikor lejött.
- Köszi- mosolygott vissza.
Már csak az eredményhirdetést kell megvárnunk, ami másfél óra múlva lesz.

*Másfél óra múlva*
Most az "ének" kategória versenyzői, vagyis én is a színpadon vagyok. A harmadik egy lány lett, aki egy rock-számot adott elő. Kar-nak tetszett:)
Engem pedig még mindig nem mondtak. Rég voltam már ennyire ideges.
Jim leolvasta a nevet a papírról, a szájához emelte a mikrofont és becsuktam a szemem. Mindenki feszült volt az épületben, főleg én és Justin, hiszen már csak mi voltunk hátra.
- A verseny döntetlen lett! Natalie Cooper és Justin Masen az első helyen!- mondta Jim, én pedig egy tizedmásodperc alatt odakaptam a fejem, velem együtt Justin is. - Ilyenkor az a teendő-folytatta, miközben a közönség is ámultan nézett- hogy mindkettőtöket 3 hét múlva várunk vissza 3 dallal. Natalie, te nem gitározhatsz, mert Justin nem tud, és az úgy nem lenne érvényes. A dalokat is mi fogjuk kiválasztani, hogy igazságos legyen. Sok sikert 3 hét múlva, és a közönséget is várjuk vissza szeretettel- fejezte be.
A közönség megtapsolt minket, aztán lementünk mind hárman (Jim, Justin, én). Harry ott várt a színpad mögött, mellé álltam, Justin távolságtartótan mellém állt, Jim pedig elénk.
- Na srácok, amit elmondtam a kint, úgy lesz. A dalokat két nap múlva, talán előbb el fogjuk küldeni az e-mail címetekre, YouTube linkkel, szöveggel együtt. Natalie, te pedig akkor nem gitározhatsz- mosolygott kedvesen, miközben magyarázott.
- Okés- bólogattam.
- Rendben, akkor 3 hét múlva.- biccentett Jim, és otthagyott minket. Justinnal egymásra néztünk.
- Sok sikert- fogtunk kezet mosolyogva.
A többiekkel találkoztunk az ajtó előtt, megbeszéltünk mindent, Kar fel volt háborodva, Perrie szerint Justin helyes volt.
Elmentünk a Starbucks-ba, megittunk egy NAGYON NAGYON NAGYON fincsi kávét/forrócsokit, aztán hazamentünk.


Bocsánat, hogy későn hoztam, csak kórházban voltam:/ Remélem tetszett, és 2 nap múlva megpróbálom hozni a kövit:)) Légyszi komizzatok és iratkozzazok fel. <3 
xxSaccii

10. rész

Ma már Harry jött suliba. A kocsijának dőlve várt. Adtam neki egy reggeli csókot, majd elindultunk.
Szokásosan beálltunk beszélgetni, Karen még mindig tetőtől talpig feketében, Niall és Kar folyton beszélgetnek/SMS-eznek. Szóval minden átlagos.
Épp nagyban röhögtünk valamin, amikor egy lány megszólít engem. Egy szintén teljesen fekete, füstös sötét sminkes lány.
- Szia!- mondtam mosolyogva.
- Cső, beszélhetnénk?- kérdezte komoran.
- Ömm, aha- odafordultam Harry-hez, és mondtam hogy "mindjárt jövök". A lánnyal arrébb mentünk.
- Na figyelj kis cica- kezdte dühösen, én pedig keresztbe tett karral figyeltem.- Ha érdekel Zayn, NEKEM szólj, ne pedig te mássz rá azonnal. Elegem van abból hogy folyton téged néz, veled beszélget, nem pedig velem!!- akadt ki.
- Hűű, mielőtt beszarnék hadd mondjak valamit. Nem másztam rá, és nem tehetek róla, hogy én járok a fejében, nem pedig te. Egyáltalán te jársz vele?- mondtam határozottan.
- Nem, de jártam.
- Aha, meddig?- kérdeztem kíváncsian.
- Pár hétig.- mondta.
- Hányszor fektetett meg?
- Sokszor- vallotta be.
- Gondoltam. Te csak Zayn egyik kis ribije voltál akit el tudott csábítani. Ennyi. Semmi többet nem jelentettél számára, hidd el.- annyira félelmetes nézett rám, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna. De megmondtam, és igazam van. Arra eszméltem, hogy egy tenyér, nagyot csattan az arcomon.
Elég hangos csattanás lehetett, mert páran ide néztek. Épp neki akartam ugrani a csajnak de valaki visszatartott.
- HAGYJ MÁR BÉKÉN!- fordultam meg és kiabáltam le Zayn fejét.- Legalább hadd tépjem meg- üvöltöztem.
- Nem, Lie, állj le!- próbált nyugtatani. Tudtam, hogy a csaj fején mosoly ül. Zayn megölelt, de én azonnal kicsúsztam karjai közül és ellöktem.
Idegesen sétáltam el. Harry velem szembe jött, én pedig azonnal megöleltem.
- Mi a baj?- kérdezte aggodalmasan.
- Csak egy kis ribi megpofozott, de semmi gáz- mondtam.
- Ki?- nézett rám dühösen.
- Egy barna, fekete stílusó csaj.- mondtam.
- Eleanor.- motyogta.
- Ki?- néztem furán.
- Mindjárt jövök!- ezután elsétált. Én meg persze utána, de nem érdekelte.
Megkereste Eleanort. Épp Zayn-el tárgyalt.
- Eleanor, mit képzelsz magadról?!- lépett oda Haz idegesen, kicsit hangosabban beszélve.
- Na, na, naaa- állította le Zayn.
- Mi na, na, na? Megpofozta Lie-t.- idegeskedett Hazza.
- Tudom.- mondta nyugodtan, én meg csak furán ráncoltam a szemöldökömet.
- Harry, hagyd már.- mondtam. Eközben Eleanor csak büszkén állt ott. Én megforgattam a szemem, és nagy nehezen  szó szerint eltoltam onnan Harry-t.
- Megérdemelte volna a kiscsaj, hogy elbeszélgessek vele. Zayn, meg azt, hogy megverjem- fortyogott Haz, miközben bementünk a WC-be.
- Harry, figyelj. Ne csináljunk ebből már akkora ügyet, kérlek. Megtörtént, mit csináljak ellenne?- néztem rá nyugodtan.
- Jó.- sóhajtott, majd megcsókolt.
*
Harrynél vagyok a gitárommal együtt, és a Give me love-t jászom. Egyre jobban izgulok a verseny miatt...
- Remek volt.- mosolygott Haz.
- Akkor jó...- sóhajtottam.
Hirtelen ötlet vezérelt abban, hogy belekezdjek az Impossible-ba. Imádom ezt a számot, főleg énekelni.
Harry hátradőlve nézett, én pedig már könnyezve énekeltem. Ereimben éreztem a zenét. Átjárta a testemet. Csukott szememből egy könnycsepp gurult ki.
A húrokat pengettem és énekeltem. Épp azt csináltam, amit egész életemben szeretnék. Azt csinálom, amit ha álmomból, az éjszaka közepén felkeltenek, halál kómásan is teljesíteném azt a kérést, hogy énekeljek és gitározzak.
A szám végén úgy éreztem ülnek a mellkasomon, és nem akarnak leszállni róla. Félpercenként legurult pár könnycsepp az arcomon.
Harry nem szólt semmit, csak odaült mellém. Megsimította az arcomat, majd szorosan megölelt és megcsókolt.

Azért mert ilyen rövid lett, kedden megpróbálom hozni a kövit. Bocsánat a késésért. <3<3<3
xxSaccii

9. rész

A sötétben sétáltam hazafelé, amikor fiatal részegek üvöltözését hallottam meg. Nem különösebben foglalkoztam velük, mentem tovább.
Egy idő után elhallgattak  Egy bokor mellett mentem el, amikor valaki berántott oda. Nagyon megijedtem, elkezdtem sikítozni de befogták a számat. Teljesen kétségbe voltam esve. Ennyire még sose rettegtem. Csukott szemmel rugkapáltam, amikor egy ismerős hangot hallottam aki azt mondta "Hagyjátok". Kinyitottam a szemem, és még jobban elkezdtem félni, mint az előbb.
- AERON?- tágultak ki a szemeim és megláttam a fiút. Mellette még három srác volt, akik szintén holt részegek voltak.- Te mit keresel itt?- néztem rá.
- Natalie- motyogta részegen.
- Igen?- néztem rá dühösen.
- Te, hogy hogy itt vagy?- kérdezte.
- Ezt én kérdeztem előbb, szóval válaszolj!- mondtam kicsit hangosabban.
- Ide jöttem tovább tanulni.- motyogta.
- Ohh igen?  Látom elég szépen tanulsz- néztem végig rajta. A három fiú csöndben álldogált.
- Megtartottad a babát?- kérdezte.
- Szerinted akkor most itt sétálgatnék?- néztem rá dühösen, és lenézően.
- Figyelj...-kezdte.
- Nem, te figyelj! Ezt nem itt akarom megbeszélni, egy bokorban, mikor te holt részeg vagy. Ma már volt egy másik részeggel dolgom, szóval elegem van. És már csak én lehetek ittas ma este!- üvöltöztem idegesen.- Nem akarlak soha többet látni!!- kiabáltam, és felálltam a földről.
Kimásztam a bokorból és elkezdtem futni. Hallottam magam mögött a gyors trappolást, de próbáltam nem foglalkozni vele csak rohanni. És előjöttek a képek.
Az este, a pozitív terhességi teszt, az orvosnál, ahogy leüvöltöm Aeron fejét, összepakolom a nála hagyott cuccaimat és végleg elmegyek. Az elvetetés napja, amikor már rég nem tartottam Aeron-nal a kapcsolatot.
A gondolatmenetemet egy kar zavarta meg, aki megfordított. Reflexből megpofoztam az exemet, utána a térdemre támaszkodtam.
- Ezt megérdemeltem.- lihegte.
- De még hogy- lihegtem én is- Csoda, hogy nem estél el, annyira részeg vagy.
- Beszéljük majd meg.- mondta majd hátat fordított, és elsétált.
Kicsit még álldogáltam ott, és fújtam ki magam, de után gyors tempóban hazasétáltam.
Anyuék nem vették észre, hogy elmentem, aminek nagyon örültem.
*
Azt hittem egyedül megyek suliba, de nem. Zayn várt az ajtó előtt, amin eléggé meglepődtem.
- Jó reggelt!- köszöntött vidáman.
- Reggelt- motyogtam- Harry?- kérdeztem.
- Alszik.- válaszolt.
- Akkor jó.- én.
Ezután az utunk szótlanul telt. Karenék eléggé néztek amikor besétáltam Zayn oldalán. Szerencsére ő már nem jött oda beszélgetni hozzánk, ment a saját csapatához.
- Hogy, hogy együtt jöttetek suliba?- kérdezte Perrie köszönés nélkül.
- Harry részeg lett, "megmentettük", hazavittük, alszik, én viszont semmit nem tudtam, találkoztam az ex-teherbeejtőmmel Zayn pedig játssza a hősszerelmes szerepét.- soroltam el az éjszakámat. És akkor jöttem rá, hogy az "ex-teherbeejtőt" nem kellett volna mondanom.
- Milyen teherbeejtő???- kérdezte Kar tágra nyílt szemekkel, és a többiek is kíváncsian fürkésztek.
- Úristen...- fogtam a fejemet- Ezt nem kellett volna mondanom...
- Ohh dehogynem.- bólogatott Karen idegesen.
- Ezt majd elmesélem máskor.- motyogtam.
- Nem, Lie, ezt most- makacskodott Louis.
Vettem egy nagyon nagyon mély levegőt és belekezdtem. Hogyan ismerkedtem meg Aeron-nel, hogy alakult a kapcsoltunk, hogy nem védekeztünk. Teherbe ejtett, a babát elvetettem, szakítottunk, és azt hittem soha többet nem találkozom vele. De ez megváltozott. Szerintem most hívogatni fog, és kutatni utánam.
Pedig nem akarok hallani róla. Soha többet.
Karen a mondandóm végén szorosan megölelt. Azután a többiek is. Az épület folyosói üresek voltak, mindenki már órán volt, mi meg a fiú vécében üldögéltünk.
- Nem kéne ellógnunk ezt a napot?- szólt Niall.
- Engem megölnének ezért otthon- sóhajtottam.
- Kell tudniuk róla?- nézett rám Niall felhúzott szemöldökkel.
- Nem- mosolyogtam. A többiek halkan ujjongtak egyet, aztán kiosontunk a suliból. Portásunk szeret aludni, szóval könnyű volt.
Lesétáltunk a Big Ben-hez, és ott hülyéskedtünk. Beültünk a Starbucks-ba, amikor észre vettem, hogy Haz hív.
- Sziaa- szóltam bele vidáman.
- Helló, mizujs?- kérdezte kómásan.
- Lógunk...- motyogtam.- Veled, mi van?
- Lógtok? Beugrotok?- vidult fel. Elvettem a fülemtől a telefont, és megkérdeztem a többiektől. Csak egy "húú" jött válaszul.
- Igen- mondtam nevetve.
- Rendben.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Amúgy, hogy vagy?- kérdeztem újból.
- Fáj a fejem, kómás vagyok.- mondta.
- Akkor sietünk.- mondtam, utána letettük a telefont.
Elindultunk Herry-hez. 20 perc múlva ott voltunk, becsöngettünk. Haz nyitott ajtót. Rögtön a nyakába ugrottam és erősen megcsókoltam.
- Hiányoztál- mondta halkan.
- Te is- motyogtam.
- Édeseim, bemehetünk mi is?- mosolygott furán Liam, mi meg nevetve beljebb mentünk. Felmentünk Hazza szobájába, és mindenki elhelyezkedett.
Louis a földön feküdt, Karen és én bedobtuk magunkat az ágyba, Liam egy egy székre ült, Perrie és Dan leült a szőnyegre, Haz pedig szintén az ágyra mellém.
- Na, mi volt tegnap este?- fordult Niall Harry felé.
- Áhh, csak kicsit kibuktam.- legyintett.
- Kicsit?- néztem rá, aztán mindenki felnevetett, Haz pedig adott nekem egy csókot.

NAGYON NAGYON sajnálom, hogy ilyen rövid lett:((( De most csak ennyi jött, kövi rész már izgibb lesz:)
xxSaccii 

8. rész

*1 hét múlva, kedd*
Reggel Harry a kocsijának dőlve várt, rám vigyorogva.
Zayn egyre többször idegesít, üzeneteket küldd, és én kénytelen vagyok rá válaszolni. Néha még meg is nevetett. De attól még valamiért van bennem egy utálat iránta.
- Szia!- adott egy reggeli csókot.
- Szia.- mosolyogtam.
Beültünk a kocsiba, és elindultunk. Beszélgettünk az út alatt, egyszer ránk dudáltak, hogy induljunk már el (hát na, szeretjük egymást).
Haz  leállította a kocsit, és ki akartunk szállni amikor eléggé meglepődtem.
- Kösz a fuvart, Harry!- ült fel az ülések alól Zayn.
- Mi a...- nézett Hazza hátra, én meg ugrottam egyet ültemben annyira megijedtem.
- Elég idegesítő volt a nyáladzásotok...- Zayn.- Lusta voltam ma sétálni.- gondolkodott el.
- Hogy ültél be??- néztem hátra.
- Harry bent hagyta a telefonját, a kocsi meg már nyitva volt, én meg gondoltam egyet, és beültem- vont vállat. Erre muszáj volt rávigyorodnom valamiért. Zayn a szemembe nézett, és vissza mosolygott.
- Oké, büszke vagyok rád.- mondta Harry- Na most menjünk- szállt ki, utána én, majd Zayn.
Bent láttam, hogy Karen előszedte ruhatárából a fekete cuccokat.
- Sziasztok- köszöntöttem a többieket, akik már egy csoportban voltak, mint minden reggel.- Karen...- néztem rá.
- Gyere picit Lie- tolt arrébb, és kimentünk a mosdóba- Niall elhívott randira- virult.
- De jóó!!- örültem meg én is- És mikor?- néztem rá vigyorogva.
- Szombaton.
- Szuuper!!- mosolyogtam.
- Szombaton átjössz?- kérdezte.
- Persze- mosolyogtam.
- Okéés.- vigyorgott, és már indult is volna ki, de én vissza rántottam.
- Egy kérdés... Hogy hogy feketében jöttél?- néztem végig rajta.
- Ja, csak ilyen kedvem volt.- mosolygott. Mindegy, örültem, hogy az öltözete ellenére, még mindig azt az életvidám, mosolygó lányt nyújtja.
Visszamentünk beszélgetni, aztán becsöngettek.
Irodalom volt, és azt vettem észre, hogy Niall és Kar sms-znek. Csak mosolyogtam egyet magamnak, mert ez szerintem aranyos volt. Csak féltem a kártyájukat...
- Miss Cooper, mi tetszik önnek ennyire az órámban?- nézett rám Robinson.
- Ja, ömm semmi.- motyogtam.
- Jaj Lieee, valld be, hogy tetszik az ahogy Mrs. Robinson tanít.- mondta Niall- Áhítattal  és szeretettel- olyan volt mint a szerelmet valló Rómeó. Felnevettem a mondandóján.
- Jól van Horan, ha ennyire tetszik az anyag, akkor gyere ki a táblához kérlek- Mrs. Robinson.
- Ajj Tanárnőő! Én nem azt mondtam, hogy az anyag tetszik. Hanem maga- kacsintott Niall, és az egész osztály röhögésben tört ki.
Robinson szem forgatva visszafordult és magyarázott tovább. Én csak röhögve ingattam a fejemet.
*
Ma Haz jött át hozzám. Gyakoroltunk a versenyre, beszélgettünk meg ilyesmik.
- Szerinted jó lesz?- kérdeztem meg tőle, miután még egyszer elénekeltem neki a Give me love-t.
- Tökéletes- adott egy biztató csókot.
- Akkor jó.- mosolyogtam.
- De most megyek...- állt fel lassan.
- Rendben- tettem le a gitárt a kezemből és felálltam az ágyról.
Harry odaköszönt anyuéknak, felkapta a cipőjét és kimentünk. Becsuktam az ajtót, és elkezdtünk búcsúzkodni. Én a karomat simogattam, mert fáztam, és egy rövid ujjú volt rajtam.
Haz megfogta a karomat, közelebb húzott magához és megcsókolt, közben a karomat simogatta.
- Jó éjt- mondta mosolyogva.
- Neked is- adtam neki még egy csókot.
Beült a kocsijába és elhajtott.

*Zayn szemszöge*
Küldtem Natalie-nak egy üzenet. Ennyi állt benne: LOL.
Natalie: ?
Én: Nem tudom.
Lie: Hát jó. Haz most indult el.
Én: És az engem miért érdekel...?
És utána már nem válaszolt.
TV-t néztem amikor hallottam, hogy Kelly idegesen megszólalt:
- Harold, drágám, mi a baj?- Kelly.
- Semmi- trappolt fel idegesen. Kicsit hallgattam a lépteit, aztán már csak egy ajtócsapódást hallottam.
Pár perc múlva kijött a szobájából.
- Hova mész?- hallottam apám hangját.
- El.- válaszolt Harry. Vállat vontam, aztán csak TV-ztem tovább.
Éjfél volt, Harry meg még sehol. Apámék már elmentek nyugovóra térni, szóval csak én voltam az egyetlen éber lény.
Gondoltam rácsörgök a Harry-re, hogy mi van már vele.
- Te, hol a fenében vagy?- kérdeztem és dübörgő tuc-tuc zenét hallottam a háttérben.
- SZERETLEK NATALIE!!- kiabálta a telefonba, én meg levágtam, hogy nagy baj van.
- HARRY, HOL A JÓ ÉDES FENÉBEN VAGY?- kérdeztem már kicsit hangosabban.
- A közeli szórakozóhelyen  kiabálta- Gyere, cica, te is!- én itt tettem le a telefont, mert nem akartam, hogy még egyszer szerelmet valljon nekem vagy becézgessen. Holt részeg.
Tudtam melyik helyről beszél, a törzshelyemről. Fogtam magam, feltápászkodtam, felkaptam a fekete csőnadrágomat, egy fekete pólót és elindultam.
Apámékét pont nem érdekli, hogy hova kószálok el én éjfélkor.
De először Natalie-hoz mentem.

*Natalie szemszög*
"Nézz ki" kaptam egy üzenetet Zayn-től. Hisztisen felkeltem, mert épp  mélyen szundikáltam.
- Mi olyan sürgős az éjszaka közepén?- néztem le rá kómásan.
- Harry.- mondta ki egyszerűen.
- Nem épp otthon alussza az igazak álmát?
- Nem, hanem egy szórakozóhelyről, holt részegen, azt kiabálva, hogy "szeretlek Natalie" és lecicázott! És igen, ezt nekem kellett átélnem- úgy láttam rázta a hideg.
Én pedig elkezdtem aggódni.
- Mi van??- néztem értetlenül.
- Csak öltözz fel, én meg elől várlak- mondta és előresétált. Én idegesen bementem, előkaptam valamit a szekrényből magamra erőltettem, feldobtam egy nagyon nagyon kis sminket és kisántikáltam. UTÁLOM A NYIKORGÓ PARKETTÁT!
Bénáztam egy sort a kulcsokkal, aztán megfordultam és a szívem kihagyott egy ütemet.
- Még hányszor akarsz megijeszteni?- kérdeztem.- Na menjünk- mondtam és elindultam.
Szótlanul mentünk az egész út alatt, engem megölt az ideg. Zayn próbált nyugtatni, nem sok sikerrel.
Amikor odaértünk leesett az állam. Hatalmas sor állt, élén egy öltönyös kigyúrt majommal.
- Két perc alatt bejutunk- vont vállat nyugodtan, én meg kikerekedt szemmel néztem rá- Drágám, én itt törzsvendég vagyok- kacsintott. Zayn. Lenézett a tenyerére, és arra célzott, hogy kulcsoljam rá.
- Miért?- kérdeztem, ő pedig csak vállat vont, én pedig "nem érdekel csak menjünk már be" alapon megfogtam a kezét.- Élvezd ki.- motyogtam.
Átverekedtük magunkat a tömegen, kaptunk pár "héé"-t, meg ilyesmit.
- Helló Jack!- köszöntötte az őrt.
- Zayn... és?- nézett rám.
- Natalie.- mondta Zayn. Én csak erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Menjetek be- engedett utat nekünk Jack. Ezután a tömeg elküldött minket melegebb éghajlatra.
- Szuper, bent vagyunk- örültem meg, aztán elengedtem Zayn kezét, és bementem a táncparkettre.
Nekimentem pár izzadt részegnek miközben Haz-t kerestem. Odanéztem a pulthoz és lám kiket látok ott. Zayn-t és Harry-t. Mindenkin átverekedtem magam, és végül odaértem.
Köszönés nélkül magam felé fordítottam Haz-t.
- Natalie...- motyogta részegen.
- Úristen. Basszus...- néztem végig rajta. Izzadt volt, részeg, arca ki volt pirosodva.
- Szeretlek- ölelt meg.
- Én is, de most menjünk- húztam volna fel, de ő az ölébe rántott.
- Lie, mondd, hogy szeretsz és nem hagysz el.- kért meg.
- Szeretlek, nagyon. De kiért, és miért hagynálak el?- néztem furán.
- Azért- bökött Zayn felé.
- Zayn-ért?- kérdeztem.
- Igen.- motyogta. Adtam neki egy hosszú, szeretetteljes  csókot.
Nem tudtam, Zayn mit csinált, de biztos nem repesett.
*
Hazavittük Hazzát, lefektettem, megvártam amíg elalszik, utána elmentem.
- Hazakísérjelek?- kérdezte Zayn az ajtóban.
- Nem, nem kell köszi- mosolyogtam- Holnap ne jöjjön suliba- mondtam.
- Okés- Zayn.
- Szia, és kösz, hogy szóltál. Jó éjt!- mondtam miközben elsétáltam.

Remélem tetszett:) Légyszíves komizzatok, és iratkozzatok fel <3 KÖSZI <3
xxSaci 

7. rész

Az utolsó óra után elköszöntem Karenéktől, és elindultam Harry-hez.
- Hova, hova?- jött utánam Zayn.
- Hozzátok. - válaszoltam sértődötten.
- Szuper, én is- mosolygott és mellém ért. Átfogta a vállam. 10 másodpercig tűrtem, és már láttam rajta, hogy élvezi. De utána lelöktem magamról- Hát jó- vont vállat.
Betettem a fülembe a fülhallgatót, benyomtam rajta a zenét, és Zaynnel mit sem törődve folytattam utamat.
Azt vettem észre, hogy folyamatosan magyaráz. Nem hallottam, mert maximum volt a hangerő.
Óvatosan, belenyúltam a zsebembe és lejjebb vettem a hangot.
- ...És tudom, hogy most nem hallod, de azért elmondom  Nagyon aranyos vagy amikor mosolyogsz. Mondjuk amikor velem vagy, nem szoktál, de én nézlek távolról. Látom, hogy jól érzed magad Harryvel... Csak valamiért zavar...- kénytelen voltam kicsit elmosolyodni. Nagyon aranyos volt amiket mondott. Örültem, hogy nem néz rám, mert akkor látta volna, hogy kicsit vigyorgok.
Visszavettem durcás arcomat, és fölhangosítottam a zenét. Zayn, még mindig magyarázott, és éreztem, hogy ujjait az enyémre kulcsolja. Először nem tudtam mit reagálni. Meleg kezei az enyémet is melegítették. Kicsit beleborzongtam  aztán észbe kaptam. Kirántottam a kezemet, az övéből, és mintha mi sem történt volna
mentem tovább.
Amikor odaértem kopogni akartam, de Zayn előrántotta a kulcsát. Kezem "kopogópózban" megállt a levegőben, és hagytam, hogy ő nyissa ki az ajtót. Előre engedett, én meg csak biccentettem neki.
- Itt a barátnőd!- kiabált fel Zayn. Én szem forgatva felmentem, és benyitottam az egyik szobába.
Harry nem volt ott, csak hatalmas kupi, és egy szinte fekete szoba. Gondoltam ez Zayn-é. Kihátráltam a szobából, és becsuktam az ajtót.
- Itt vagyok- szóltak rekedtes hangon mögöttem, utána két kezet éreztem a derekamon aki maga felé fordított. Én eközben sikítottam egyet, mert megijedtem.
Harry állt velem szemben összeborzolt hajjal, és fáradt szemekkel. A következő pillanatban egy hosszú "hiányoztál ma" csókot nyomtunk egymásnak.
- Zayn nem nyaggatott?- kérdezte, miközben még mindig ott álltunk Zayn ajtaja előtt, és Haz a derekamon pihentette kezét.
- Nem- feleltem.
- Akkor jó.- nyomott egy puszit a számra- De attól még muszáj beszélnem vele...
- Hagyd, légyszíves- kértem meg. Látta, hogy nagyon szeretném, hogy hagyja semmiben a dolgot, úgyhogy csak bólintott.
Egyszer csak trappolást hallottunk felfelé a lépcsőn. Zayn megállt a előttünk, vagyis Harry háttal volt neki, úgyhogy ő a válla fölött hátrafordult, én pedig átnéztem a válla fölött.
- Cukikáim, beengedtek a szobámba?- nézett ránk fura vigyorral.
Bementünk Haz szobájába, én letelepültem az ágyon, Harry pedig mellém ült.
- Azt mondtad tudsz dobolni. - néztem rá vigyorogva.
- Tudok.- mondta. Én a szempilláimat rebegtetve néztem rá.- Jóó, gyere- mondta és felállt én pedig felpattantam.
Lementünk a pincébe (hol máshol is lehetne egy dobszerkó?), és Hazza beült a dob mögé, én pedig egy székre.
Játszott nekem valami "dobosat", és tökre tetszett:D
- Tök jóó- tapsoltam nevetve.
- Köszi.- mosolygott, majd intett, hogy menjek oda. Felálltam, odabaktattam mellé, ő pedig lerántott az ölébe.
- Hmm- nevettem. Hátulról átölelte a derekamat és úgy nyúlt az ütőkért. A kezembe adta, aztán pedig megfogta a csuklómat, és elkezdtünk dobolni.
Már vagy 15 perce lent voltunk és dobolásztunk, nevettünk.
Ezután átmentünk megnézni a kocsit, a garázsba.
Egy fekete Range Over volt. Csodálkozva bámultam, aztán odamentem, végig simítottam rajta az ujjamat. Hát igen,Harry-ék nem a legszegényebb család, ez a házukon is látszik. Az anyuja, meg Zayn édesapja már jó ideje wellnesesni vannak. Na mindegy.
- Tetszik?- kérdezte rekedtes hangon.
- Ühüm- motyogtam.
Beültünk a kocsiba. Én a kormány mögé, és elég vicces pózokat kreáltam  mintha vezetnék. Hihi. Aztán, helyet cseréltünk.
Hát, hogy is mondjam... Harry-nek elég jól áll ez a kocsi. WOW. Előkaptam a telefonomat és lefotóztam.
- Nézd- mutattam meg neki.
- Aha.- mosolygott és nyomott egy csókot nekem.
- Tök jó lett.- vigyorogtam. Hát ezt nem fogom kitörölni, még véletlenül se.
Kézen fogva mentünk fel, amikor meghallottam valakit énekelni Zayn szobájából. Hát jó, ezt megfogalmaztam.
- Sssss- csitítottam le Haz-t, és a fülemet az ajtóra tapasztottam.

*Zayn szemszöge*
Miközben énekeltem a nemrég írt dalomat, éreztem (hallani nem hallottam), hogy valaki vagy valakik hallgatóznak. Feltételeztem, hogy Natalie és Harry lehet. Énekelve odamentem az ajtóm elé, és úgy daloltam tovább. Tudtam, hogy valaki hallgatózik a másik oldalról. Éppen egy "I love you" rész jött, azt külön hangosabban énekeltem ki.

*Natalie szemszöge*
Harry tűrte a hallgatózásomat, Zayn hangja pedig  egyre erősödött. Csak hallgattam, és csodálkoztam. Utána még hangosabb lett, és egy "I love you"-t énekelt. Testemen borzongás futott át. Megmagyarázhatatlan dolgot éreztem valamiért. Nem szerettem őt. Hogy szerethettem volna? Semmi okom nem volt rá...
Talán, amiket ma hallottam, az volt rám olyan hatással... De nem tudom miért.
- Oké, menjünk.- sóhajtottam.

*Zayn szemszöge*
Hallottam, ahogy Natalie és Harry elmegy. Sóhajtottam egyet, majd kimentem az ajtón és jobbnak láttam ha elmegyek itthonról.

*Natalie szemszöge*

- Te tudtad, hogy  tud énekelni?- néztem rá Harry-re.
- Persze, hogy tudtam.- mondta.
- Ez fura... - mondtam csak úgy magamnak.
- Mi?- Haz.
- Nem tudom- sóhajtottam.
Magához húzott és erősen megcsókolt.
*
Amikor hazaértem kezembe vettem egy Nutellát és felmentem.
Felhívtam Skypon Candice-t.
- Szióóóó- köszöntött.
- Helló! Mizujs?- kérdeztem.
- Semmi sem. Látom Nutellát eszel.- vigyorgott.
- Aha.- mondtam, és a számhoz emeltem a kanalat.
- És milyen Harryvel?- mosolygott.
- Naagyon jó. Remekül érzem magam vele.- vigyorogtam, és éreztem, hogy elpirulok.
- Mi van rákocskám, szép a színed.- röhögött Cand.
- Hahaa.- mosolyogtam- Csak ott van Harry mostohatesója...Zayn...- mondtam.
- Igen, éés?- nézett bele a kamerába figyelmesen.
Elmeséltem neki a mai napot, amit érzek. Az utálatot... Látom, hogy Zayn tönkre akarja tenni a kapcsolatunkat Haz-al.

*Másnap*
- Ne kérdezd, de meggyógyultam. - mondta a kocsijának támaszkodva.
- Örülök.- vigyorogtam.- Húúúúh, maradj így!- és ismét lefotóztam. Hogy készülnek róla ilyen jó fotók???
- Na add ide- mondta mikor odaértem. Egy csók keretében a kocsijának támasztott, aztán elment mellőlem.- Most én jövök.- mondta, én pedig  próbáltam egy normális arcot vágni.- Jó lett.- mosolygott. Oda jött mellém, én meg meg akartam nézni, de megfogta a derekamat, megcsókolt és megöríkette a pillanatot.
Mosolyogva néztem meg a képet. Wáá, nagyon tetszett. Háttérben pirkadat van, mi pedig csókolózunk.
Beszálltunk a kocsiba, aztán elindultunk.
A diákok a begördülő járművet bámultak. Mikor leparkoltunk mindenki Haz köré gyűlt. Próbálta lerázni őket, nem túl nagy sikerrel.
Én közben Karennel beszélgettem. Harry-nek végleg elege lett, úgyhogy elmentünk a kocsi mellől.
- Kar, Louis-ék?- nézett a mellettem sétáló Karenre.
- Bent vannak- mondta vidáman.
Besétáltunk, egy kézfogással és öleléssel köszöntöttünk a többieket aztán elkezdtünk beszélgetni. Hangos nevetések közt, Zayn és csicskái sétáltak be a suliba. Harry a derekamon pihentette kezét, én pedig a vállam fölött hátra néztem. Senki nem nézett hátra, csak én. Zayn felém fordította a fejét, én pedig gyorsan visszanéztem a többiek felé.
Nevetve sóhajtottam egyet, mert láttam, hogy a többiek is mosolyognak valamin, de fogalmam sem volt min.

Remélem tetszett:) Hamarosan jön a kövi:)
Saccii

6. fejezet

Harry hazakísért, az ajtóban nyomtunk egy "jó éjszakát" csókot egymásnak amibe beleborzongtam.
- Szia- mondtam számat harapdosva.
- Szia- köszönt Harry is azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
Halkan felbaktattam  átöltöztem pizsibe és készültem is aludni amikor megszólalt a telefonom üzenet hangja. Egy ismeretlen  számról jött az üzi, hogy menjek ki az erkélyemre. Vigyorogva felkaptam a puha, meleg köntösömet  Kimentem, lenéztem a kertre és egy szó se jött ki a számon.
- Köszönöm a showt- mondta Zayn nagyon sunyi mosollyal az arcán.
- A mit?- néztem hülyén.
- Tudod elég jó döntés volt, hogy nem húztad el a függönyödet és a kis lámpa fénye is égett...- magyarázta büszkén vigyorogva.
- Mekkora bunkó vagy!- mondtam idegesen.
- Nyugi van, kislány.- Zayn.
- Ne hívj így! És még is honnan tudod a számomat?- kérdeztem.
- Imádom amikor Harry az asztalon hagyja a telefonját, mielőtt el megy zuhanyozni.
- Gratulálok!- sóhajtottam- És miért kellett neked az én számom?- néztem rá kérdőn.
- Csak mert érdekelsz.- mosolygott pimaszul.
- Vagy az érdekel, hogy megfektess?!- tartott egy kis szünetet aztán sóhajtva megszólalt.
- Az újdonsült barátod mennyit mesélt rólam?- Zayn.
- Nem sokat...- én.
- De ezt a kicsi részletet muszáj volt megemlítenie.- sóhajtott idegesen- Jó, figyelj, nem is értem miért jöttem ide. Teljesen hülye vagyok- mondta.- Te már úgyis Haz újabb próbálkozása vagy.- mondta majd elindult a kerítésünk felé.
- Milyen próbálkozása? - kérdeztem vissza, mert ez eléggé megütötte a fülemet.
- Ohh, szóval ezt nem említette.- kicsit gondolkozott- Inkább kérdezd meg tőle.- majd átugrott a kerítésen.
- Arhg!- morogtam idegesen, majd bementem.
Tudtam, hogy megbántottam, és kicsit bántam. De milyen már, hogy az éjszaka közepén eljön a kertembe, megles aztán kicsúszik a száján amiről én is tudni szeretnék.

*Zayn szemszöge*

Amikor hazaértem,  Harry épp ment fel a szobájába.
- Mielőtt csak úgy elmész mellettem, beszámolnék arról, hogy hol voltam.- kiabáltam neki, mert csak ketten voltunk a házba. Apámék wellnesesni mentek.
- Mesélj mondjuk Stevennek a piálós estédről- mondta "nem érdekelsz" hangnemben.
- Ja jó ötlet, lehet, hogy őt érdekelné az, hogy láttam Natalie-t átöltözni.- én. Erre megfordult, lefutott a lépcsőn és elém állt.
- Mit csináltál?- kérdezte idegbetegen és láttam, hogy az erek mindjárt elpattannak a homlokán.
- Ja. Szép idomai vannak- idegesítettem tovább. És behúzott nekem egyet az öklével. Megfogtam a számat és persze vérzett. Nem érdekelt.
- Ha még egyszer...- fenyegetett.
- Oké, oké. De említsd meg neki, Virginia-t is- mondtam.
- Te beszéltél neki Virginia-ról???- kerekedtek ki a szemei.
- Semmit nem tud róla, csak azt, hogy a sokadik próbálkozása vagy...- világosítottam fel.
- Mekkora egy porfátlan, mocskos bunkó vagy- ingatta a fejét, én meg csak szem forgatva mosolyogtam.
- Köszönöm- mondtam és elindultam felfelé meglökve őt.

*Natalie szemszöge*
Harry-vel kézen fogva sétáltunk a suli felé, amikor Karen meglátott minket.
- Ti mooost...?- vigyorgott.
- Mi most.- fejeztem be értelmetlenül a mondatot, majd megöleltük egymást.
- Gratula- vigyorgott.
- Köszi... Ömm Kar... Kérdezhetek valamit?- mondtam és hátrafordultam Harry-hez aki épp Johnnal volt elfoglalva, szóval nem zavarta ha eltűnök egy percre.
Csuklón fogtam Karent és kirángattam a lány mosdóba.
- Mi az óhajod parancsod?- nézett rám mosolyogva.
- Tegnap Zayn a kertemben várt- Karen felvont szemöldökkel nézett rám- Mindegy, hosszú. Szóval. Azt mondta, hogy én vagyok Harry sokadik próbálkozása.
Kicsit gondolkozott, és láttam az arcában a meglepődöttségét.
- Virginia...- motyogta alig hallhatóan.
- Mi? Ki az a Virgina?- kíváncsiskodtam. Kezdett nagyon érdekelni. Semmit se értettem.
- Ezt inkább Harry-nek kéne elmondania.- mondta bánatos arccal.
Odasétáltam Haz-hoz és elég komolyan néztem rá.
- Mi a baj?- hajolt közelebb hozzám.
- Beszélnünk kell...- kérdőn nézett rám- Virginia.- mondtam ki a lány nevét, akiről még semmit se tudok. Harry ijedten nézett egy ideig, aztán sóhajtott egy nehezet.
- Jó... Ezt majd máskor.- mondta.
- Nem, nem máskor.- makacskodtam.
Hazza megfogta a kezemet és bevitt a fiú mosdóba.
- De...- értetlenkedtem.
- Tök mindegy.- idegeskedett. Harry már nyitotta a száját amikor valaki az egyik fülkében lehúzta a WC-t. A fiú kijött és értetlenül nézett, Haz viszont egy dühös pillantással elérte, hogy szerencsétlen srác gyorsan kimeneküljön.- Na szóval- kezdte, én pedig úgy éreztem le kell ülnöm. Harry követte a példámat, velem szembe és megfogta a kezem. Vett egy mély levegőt és belekezdett.- Virginia-t nyolcadikban ismertem meg,
2 év múlva pedig elkezdtünk járni. Tökéletesen boldog voltam, és ő is. Azt éreztem, ő az igazi, a tökéletes.- a torkomban hatalmas gombóc keletkezett- De  egy napon nagyon összevesztünk. Virginia hazament. Másnap nem jött suliba. Átmentem hozzá, és a szüleit találtam sírva otthon. Megkérdeztem mi a baj, és- könnyes lett a szeme, a legrosszabbtól féltem- azt mondták Virginia öngyilkos lett. Végtelenségig szomorú voltam, ideges...Nem tudom megmagyarázni. Elmentem a hullaházba, megláttam a holttestét, és tényleg ő feküdt ott. Sápadtan, élettelenül- itt legurult egy könnycsepp az arcán- 4 hónapig teljes depresszióban voltam, egyszerűen nem sikerült feldolgoznom. Most sem annyira fogom fel- vallotta be- Utána elkezdtem keresni a "tökéletest".  De egyszerűen nem voltam képes... Nagyon sokszor feladtam, hamar szakítottam a lányokkal.  Nagyon bunkónak érzem magam még mindig, de nem ment.És amikor találkoztam veled... Minden előjött. Virginia-t láttam benned. Ahogy álltál velem szemben, egy az egyben Virginia voltál. Ezért is álltam hozzád, nagyon pozitívan. Valahol Virginia-t kerestem minden erőmmel. És megtaláltalak. De ez az érzés másnap elmúlt. Teljesen más vagy, mint ő. De valahogy mégis ott van benned. Nem tudom megmagyarázni-sóhajtott.
- Nem kell- mondtam egy kis szünet után, utána magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam- Sajnálom, nagyon.- mondtam. Harry csak a vállába hajtotta fejét, én meg csak beletúrtam a hajába.
Így ültünk ott becsöngetésig, utána nagy nehezen feltápászkodtunk és elmentünk órára. Kicsit késtem, de nem érdekelt.
- Na?- suttogta oda nekem Karen, miután lehuppantam a helyemre. Én csak vállat vontam aztán odasúgtam, hogy "minden rendben". És kezdődhetett a töri.
*
- Lie, tényleg nagyon sajnálom- fordult felé Haz miközben haza felé sétáltunk.
- Miért? Mert már megtörtént? Nem tehetek ellene semmit.- mondtam, Harry pedig hálásan nézett rám.
Feljött hozzám. Most itt tölti a délutánt, aminek nagyon örültem.
Lehuppantam az ágyamra a gitárommal együtt.
- Szerinted melyik dallal kéne indulnom?- kérdeztem.
- Ömm...- gondolkozott.
- Ed Sheeran Give me love?- ajánlottam fel.
- Nem ismerem...- Harry.
Gyorsan felevenítettem a szöveget és a dallamot, és elkezdtem játszani, énekelni.
- Na?- néztem Harry-re.
- Ezzel megnyered- mosolygott. Odamentem hozzá és megcsókoltam. A csókunkat a telefonom üzenethangja szakította félbe.
Kivettem a táskámból, és megnyitottam.
" Gondolom Harry nálad van. Remélem elmesélte neked Virginia sztoriját. xxZayn"
- Ajjj- sóhajtottam.
- Ki az?- vágott aggódó arcot.
- Zayn, csak küldött egy üzit...- Harry kivette a telefont a kezemből, és elolvasta. Láttam, hogy elkezdi nyomkodni a gombokat, szóval gyorsan visszavettem a készüléket  - Héé.- szóltam rá.- Ne válaszolj  csak még jobban "hajtjuk". - mondtam és megcsókoltam.

*Másnap*
Harry küldött egy üzenetet reggel, hogy fáj a torka, nem bír beszélni. Éééés megkapta a kocsiját. Majd meglátogatom, hogy hogy van. Anyáskodó énemet előszedem. Hihi.
- Sziasztok- köszöntem oda Kar-nak, Dan-nek és Liam-nek.
- Hellóó. Mizujs? Haz?- Danielle. Karen odajött és megölelt és motyogott egy " jó reggelt"-t
- Semmi. Beteg, és megkapta a kocsiját.- mondtam.- Ma majd átmegyek hozzá.
- Na... Megjött a csipet csapat. - mondta Liam komoran. Én hátranéztem a vállam fölött, és láttam, hogy a feketék csapata közeledik, élén Zanynel. És hozzánk közeledtek.
A srácok is velem együtt nézték, ahogy a feketék elmennek, Zayn pedig felém jön. Amikor már majdnem ott volt mellettem visszafordultam a többiekhez és megingattam a fejemet.
- Sziasztok.- mondta, és nyomott egy puszit az arcomra(!!!!).
- Mit képzelsz?- néztem rá.
- Barátiasan nem lehet puszilkodni?- nézett rám "bánatosan".
- Zayn, jobb ha elmész.- nézett rá John.
- Huuh. Miért, akkor mi lesz?- Zayn.
- Li, hagyd.- mondtam.
- Jó, kislány- nézett rám Zayn mosolyogva. Én csak ingattam a fejem, végül a többiek felé fordultam.
- Magunkra hagytok minket, légyszi..- kértem. Karen nem nagyon akart elmenni- Kar...- néztem rá nyugodtan (már amennyire én is az voltam). Végül ránézett még egyszer Zayn-re figyelmeztetés képpen, aztán elment.
- De merész...- motyogta Zayn. Odafordultam, hozzá és lekevertem neki egy pofont. Aki a környezetünkben volt az felénk fordult. Zayn megragadta a csuklómat, és közelebb húzott magához. - Úgy látszik mostanában szeretnek veregetni a körülöttem élők.-mosolygott pimaszul.
- Megértem.- nevettem, és már kezdett fájni a szorítása. A többiek feszülten figyeltek, és láttam, hogy valakik próbálják átveregetni magukat a többiek között.
Kar, Liam, Louis, Niall, Danielle, és  Perrie volt.
- Zayn jobb ha békén hagyod- mondta Lou. Csak bólintott egyet, és azzal a lendülettel magához rántott. Testünk összeért. Szemem sarkából láttam, hogy Karen már mozdul, de Niall megállítja.
Ian csak, nyomott egy puszit a hajamba, majd átvergötte magát az embereken.
Még egy pár percig álltam ott, miközben Karen átölelt és olyanokat motyogott a fülembe, hogy "kinyírom, szét rugdosom..."
- Jól van emberek, semmi látni való nincs már itt- kiáltotta el magát Niall.
- Jól vagy, Lie?- kérdezte Perrie mikor odajött mellém.
- Ühüm...- bólogattam.
Hamarosan órára mentünk. Hát nem nagyon tudtam figyelni, mert Zayn járt a fejemben.
*
Óra után megcsörrent a telefonom. Olyan megkönnyebbüléssel vettem fel, hogy azt hittem össze esek.
- Szia- mondtam.
- Szia, hogy vagy?- kérdezte, és nagyon jó volt hallani a hangját. Már amennyire lehetett érteni.
- Én remekül- hazudtam...-  Te? Hallom már tudsz beszélni.- mosolyogtam.
- Igen, már tudok. Liter számra iszom a forró teákat.- nevetett rekedten, majd köhögött egyet. Elég csúnya volt.
- Uhhh...
- Remélem nem kapod el.- mondta.
- Legalább együtt betegeskedhetnénk- nevettem.
- Na menj csak , hallom egyre nagyobb a nyüzsgés.- abban a pillanatban Karen állt oda mellém, és üvöltött bele a telefonba.
- JOBBULJ HARRY!!- éés szerintem kiszakadt a dobhártyám.
- Köszönöm Karen. Így csak megsüketítettél- mondta, miközben már Karen és én is hallottuk, hogy mit mondd. Kar kikapta a kezemből a telefont, a füléhez emelte,és komolyra váltott.
- Nat, figyelj. Akadt egy kis gond Zaynnel reggel. - szünet. Én csak értetlenül néztem, és meg akartam akadályozni, hogy Karen tovább beszéljen, de nem sikerült.- Majd Karen elmondja, de inkább majd személyesen. Szerinted, én mit éreztem. Legszívesebben kinyírtam volna. Okés, adom. Szia- Kar felém nyújtotta a telefont, én meg elvettem.
- Oké, figyelj, nyugi.- közben a többiek is körénk jöttek.
- Lie, hogy nyugodjak le?- tette fel a költői kérdést idegesen.
- Úgy, hogy semmi gond nincs már.- én.
- Még.- motyogta.
- Hazza majd délután beszélünk. Ne erőltesd a hangod.- mondtam.- Szia.- köszöntem, és letettem.

Ezek után egész nap kaptam a "minden oké?, Rendben vagy?" üziket. Alig vártam már, hogy átmenjek hozzá.

Remélem tetszett:) Köszönöm a komikat, hamarosan hozom a kövit:) 
Saccii

Közérdekű!

Kedves olvasók!
Ha néha ismeretlen neveket vesztek észre, akkor ne haragudjatok! Ezt úgy írom magamnak, mint egy könyvet, más szereplőkkel, csak átírtam 1D-sre. Úgyhogy bocsii...
Köszi, hogy olvastok, már kész a 6. rész, hamarosan rakom <3
Saccii <3

5. rész

-Mmmm... - nyitottam ki kómásan a szemem, és megnéztem a telefonom, hogy hány óra. 10 óra volt.  Karen még mélyen szundikált.
Inkább visszaaludtam és Harryre gondoltam.

Kar mocorgására keltem.
- Mi az?- kérdeztem kómásan. A telefonját szorongatta a kezében fülig érő szájjal. Ő csak elém tolta a készüléket.
"Jó reggelt szépség! xxNiall"
Erre nekem is mosolyognom kellett.
- De édees!- motyogtam.
- Ugye?!- vigyorgott.
- Tetszik?- mosolyogtam rá kíváncsian.
- Hááát... Picit.- pirult el.
Karen még pár percig nézegette az üzenetét, én meg addig benyomtam a gépem.
Candice írt.
"Szia, hogy vagy? Mi újság? Majd beszéljünk xx"
Gyorsan visszaírtam neki, hogy itt van Karen, és, hogy ma visz el Harry valahova.
- Te, múltkor találtam egy jó számot- jött oda mellém Kar.
Megkereste a zenét és beindította. Young Science- Chill Murrayt.
Karen haját dobálva táncolta és énekelte végig a számot.
- Na még egyszer!- indította újra. És itt már én is felálltam és ugráltam.
Fél óráig csináltuk meg kb 10x ugyanezt.
Kiizzadva és fáradtan (és nevetve) dőltünk le az ágyra.
- So, chill out. What you worried about? Take a couple little pills and your worries'll melt awa-a-ay!!!- énekeltem röhögve.

Karennel a nap további részét elhülyéskedtük, majd este fele elkezdtünk készülődni.
- Ne rángatózz már!- szólt rám nevetve, mert miközben kente rám a sminket össze vissza rángatóztam mert csikizett.
- Jól van na, de akkor te meg ne csikizz!- én.
Nem sokára készen lettem. A hajam ki volt engedve, egy feketés-szürkés smink volt rám kenve.
- Harry el fogja dobni az agyát.- vigyorgott.
- Remélem is- tettem csípőre a kezem nagyképűen amin nevettünk egyet.
Kar fél8-kor elment.
A szobámban fel alá járkáltam idegességemben.
Épp Cand-el skypoltam amikor csöngettek. Letettük és futottam nyitni.
- Harry az!- kiabáltam oda anyuéknak futva. Majdnem elestem a magassarkúban. - Szia!- nyitottam ajtót kedvesen mosolyogva.
Harry elképesztően nézett ki. Nem volt rajta öltöny, csak egy egyszerű de alkalomhoz illő felső és egy gatya.
- Szia... Wow! Gyönyörű vagy!- dicsért meg, én meg azt hiszem belepirultam.
- Köszi...- motyogtam- Bejössz?- biccentettem.
- Köszönök anyudéknak. - mosolygott.
Bejött, kicsit beszélgettek a szüleimmel. Vagyis apuval... Apum szigorúan nézett Harry-re, én pedig segítségkérően anyura.
- Khmmm... - köhécselt anyu- Szerintem a gyerekek menni szeretnének- nézett rá apura majd rám.
- Jól van- sóhajtott apa.
- Örültem a találkozásnak!- mosolygott kedvesen Harry.
Elköszöntünk majd elindultunk.
- Ezt is túlélted!- nevettem mikor kiléptünk.
- Majd megkedvelnek...- mondta nagyképű hangsúllyal.
- Egoista.- böktem óvatosan oldalba, majd rádöntöttem fejem a vállára.
- Bocs, hogy még nincs kocsi!- mondta.
- Ohh semmi baj! Én így is jól érzem magam...- mosolyogtam.
- Én is.- mondta és kezét az enyémre kulcsolta.
Gyalog mentünk... Kicsit fáztam, de Haz odaadta a dzsekijét:)
Egy elég zsúfolt étterem elé értünk, gyorsan bementünk, hogy ne fázzak...
- Harry Styles- mondta a portás-pincérnek. A srác bólintott egyet, és elvezett minket az asztalunkhoz.
Egy szavam sem lehet. Egy eldugott kis sarokba vitt minket a pincér, ahol gyertyák voltak kirakva és egy-egy pohár pezsgő.
- Wáow- ez volt az egyetlen szó amit ki tudtam nyögni.
- Reméltem, hogy tetszeni fog- mosolygott aranyosan.
- Persze, hogy tetszik!- vigyorogtam. Hazza kihúzta a széket, ráültem majd betolta alattam.
Leadtuk a rendelésünket, és koccintottunk egyet.
- Mire?- kérdeztem.
- Ümmm... Ránk?- nézett rám félmosollyal.
- Ránk.- mondtam.
Ameddig meg nem érkezett a vacsink, addig sokat beszélgettünk, ismerkedtünk. Elmeséltem neki a jelentkezést és nagyon örült.
Harry-ről például kiderült, hogy tud dobolni.
Kb 3 órát töltöttünk ott, aztán úgy döntöttünk elindultunk.
Kézen fogva elsétáltunk egy közeli parkba.
Épp nevettünk valamin amikor eleredt az eső. Berohantunk egy fa alá.
- Hát ez nem fog egyhamar elállni- állapította meg Nate sunyin mosolyogva.
- Hát nem- ráztam a fejem.
Harry megfogta a dzsekijét (ami rajtam volt), közelebb húzott magához, kicsit várt, majd óvatosan lecsúsztatta kezét a derekamra, és még közelebb hajolt. Én egy kicsit felnyújtózkodtam, és... És megcsókolt. Ajkai égették az enyémet, nyelveink játszadoztak egymással.
Haz felkapott, két lábamat a teste köré fontam, aztán miután biztosan voltam a karjában neki dőlt a fának és a fának dőlve lecsúszott a földre. Máshogy helyeztem lábaimat, hogy kényelmesebb legyen. És ezek közben még mindig erősen, és érzékien csókolt.
A hajamat simogatta, én pedig az övébe túrtam bele.
Nem tudom még hány percig ültünk ott, de azok a percek felejthetetlenek voltak.

Tudom, kicsit rövid lett, de remélem azért jó :)))
xx Saccii 

4. rész

Másnap Harry ott várt a házunk előtt. Köszöntem anyuéknak, és már mentem is el.
- Szia- köszöntem neki, és becsuktam magam után az ajtót.
- Helló- mondta.- Képzeld! Kocsit kapok!- jelentette ki vidáman.
- Wáow. De ahhoz nem kéne előbb jogsi?- néztem rá furán.
- Épp azelőtt tudtam meg, hogy átmentem, mielőtt leöntöttelek.- mosolygott.
- Ahaa. Értem.- vigyorogtam.
Odaértünk a suliba és köszöntem a többieknek. Óra előtt sokat röhögtünk, beszélgettünk. Mindenki még visszakívánta még a nyarat, mindenki erről sztorizgatott.
- Lie, te még egyetlen egy szót se szóltál a szünetedről!- fordult felém Karen- Mesélj már egy kicsit!- kérlelt. Én ijedten Harry-re néztem, ő pedig csak felvonta a szemöldökét. Visszafordultam Karen-hez, és haboztam egy kicsit a válasszal.
- Nem történt semmi érdekes.- mondtam- Csak ideköltöztünk és éltem az életemet- mondtam.
- Semmi nem történt...?- Louis.
- Srácok, ha lett volna valami tényleg elmesélném. Deee... Nem ez volt a legfényesebb nyaram- a mondandóm közben Karen a fejét a vállamra hajtotta.
Becsöngettek.
Karen, és én dobtunk egy puszit, Liam pedig intett egyet mindenkinek és mentünk is a termünkbe, mert mi egy osztályba járunk.
Lehuppantunk és kezdődhetett is az év első irodalom órája. Bemutatkoztam a tanárnak, ő is nekem szóval minden rendben ment.
- Ezt még pár órán át el kell játszanom- súgtam oda szem forgatva Karennek. Ő meg csak kuncogott.
*
- Túléltem az irodalmat!- lépett ki Niall a teremből mi meg csak nevettünk.
- Örülök Mr. Horan- kiabált ki a teremből a tanárnő. Mi csak tovább nevettünk Karennel Niall pedig odahajolt hozzánk.
- Vámpír.- suttogta- Nem semmi hallása van. Jobb ha ezt megjegyzed Natalie- nézett rám komolyan én meg csak kuncogtam.
- Jól van Niall, te meg azt jegyezd meg, hogy- mondta Karen és közelebb hajolt hozzá, de úgy mondta, hogy én is halljam- te meg őrült vagy.- mondta, Niall pedig egy "meglepett" arcot vágott.
Éreztem, hogy a vállamon egy kéz landolt, és láttam, hogy Karen-én a másik.
- Mi a nevetés tárgya, hölgyek?- kérdezte Hazza hátulról.
- Csak Niall.- legyintettem, mert Karen még mindig a fiúval volt elfoglalva.
- Akkor értem.- kuncogott.
Még kicsit álldogáltunk aztán elsétáltunk. Hazza elkísért ahhoz a teremhez ahol a következő órám volt.
- Majd jövök- mondta, és intette egyet, én pedig besétáltam a biológia terembe.
*
A nap hamar elment, a tanárok meg remélem gyors névjegyzők.
- 1 hét múlva már itt fogunk kocsikázni!- mondta lelkesen Harry.
- Alig várom- néztem rá vigyorogva.
- És akkor áll a holnap?- kérdezte. Holnap szombat és akkor megyek el vele...
- Áll- mosolyogtam. A házunkhoz értünk, adtam neki két puszit aztán bementem.
Elmeséltem anyuéknak, mi volt a suliban. Az utolsó évem minden napjáról tudni akarnak. Azután felmentem holnapra ruhát választani.
1 órán át keresgéltem, és már majdnem szét tépett az ideg. Végül támadt egy remek ötletem!
- Karen!- szóltam bele a telefonba- Van kedved el menni megvenni egy ruháát...?- kérdeztem.
- Van, drágám. Többet is!- nevetett.
- Rendben- kuncogtam- Akkor találkozzunk, mondjuuuuk...- gondolkoztam.
- A pláza előtt?- Karen.
- Remek, oké! Akkor ott. Fél óra múlva?- kérdeztem.
- Rendben. - egyezett bele.
- Okés, szia!- mondtam majd letettem a telefont.
Szóltam anyuéknak, hogy elmegyek.
- Hova?- Apa.
- Karennel vásárolni, mert holnap Harry elvisz valahova holnap.- mondtam, miközben húztam a cipőmet.
- Harry??- kérdezett vissza idegesen apa.
- Apuuuu!- mosolyogtam. - Na majd jövök- mondtam és kiléptem az ajtón.

20 perc múlva már ott álltam a bevásárlóközpont előtt. Folyamatosan Kar-t kerestem a szememmel, hogy mikor jön már.
- Bocsi, hogy késtem!- lépett oda lihegve hozzám, majd megölelt.
- Dehogy, én jöttem hamar.- mosolyogtam.
- Na szóval, miért is kell ennyire sürgősen egy ruha?- kérdezte izgatottan, miközben elindultunk befelé.
- Holnap Harryvel randira megyek.- mondtam vigyorogva.
- Komoly? És ezt velem eddig miért nem közölted?- mondta "sértődötten".
- Elnézést Miss Brooke.- mondtam nevetve.
Bementünk az első boltba. Körülnéztünk, mindketten felpróbáltunk pár ruhát, de úgy igazán egyik se tetszett. Plusz elég hülyén álltak is rajtam.
*
Már körülbelül másfél órája bolyongtunk. Út közben meggondoltam magam, mégse ruhát szeretnék. Maradok a saját stílusomnál.
- És ez a blúz, plusz ez a short?- mutogatta Karen a darabokat.
- Felpróbálom- mondtam, és elvettem tőle majd beslisszoltam az egyik szabad fülkébe.
- Wáááow- mondta mikor kiléptem a fülkéből.
- Ez legyen?- néztem rá kérdőn.- Van is egy hozzá illő cipőm!
- Ez. - bólogatott hevesen.
Kifizettük, majd kerestünk egy vega-éttermet. Mert Kar vegetáriánus.
- Ugye nem baj, hogy ide jöttünk?- kérdezte Karen.
- Jaj dehogy! Úgyis jól fog esni egy sali- mosolyogtam.
Leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk enni. Nagyon éhesek voltunk már.
- Karen, nem akarsz nálunk aludni?- kérdeztem meg. Jól el tudnánk beszélgetni. Úgyis vágytam már egy kis társaságra.
- De jó ötlet. Csak haza megyek, összerakok pár cuccot.- lelkesedett.
- Okés- vigyorogtam.
Nagy röhögések közbe megettük a salinkat és mentünk át Karenhez.
- Szia anya!!- kiabált be a házba.
- Szia...sztok- köszönt kedvesen az anyukája mikor engem is meglátott.
- Anya, ő itt Natalie, Natalie, ő itt anyu.- gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, aztán bementem Karen szobájába.
Azt hittem amikor belépek elfog az öröm és a vidámság érzése. Egy rendes, normális, aranyos szobát látok majd, ami az aranyos Karen stílusa.
Hát nem. Amiket előbb mondtam, azoknak a teljes ellentéte. Egy már szinte fekete szobát láttam, rock poszterekkel és egy elég nagy kupival. Ezt a szobát az egyik lány tagnak tudnám elképzelni Zayn bandájából.
- Wow- mondtam.
- Nem ezt képzelted igaz?- nevetett.
- A-a- ráztam a fejem. Kar csak mosolyogva vállat vont, majd kinyitotta a szekrényét. Szinte megvakultam. A sok színes cucc vakító volt ebben a fekete szobában.
Kar turkált, én meg csak nézelődtem a szobában. Egy pillanatra néztem oda a szekrényre ahol még mindig Karen nézelődött. Észre vettem a sötétebb rockosabb cuccait.
Felálltam és odamentem, kivettem az első fekete darabot ami a kezembe a került. Egy oldalt végig kivágott fekete póló volt rajta egy kereszttel. És észrevettem, hogy valami még van a kezemben.Egy szintén végig kivágott cicanadrág.
- Ohh az jó lesz pizsinek- mondta Karen, én meg csak odanyújtottam neki. Kivette a kezemből és behajította a táskájába. Én csak mosolyogtam egyet, utána visszaültem a székre.

Hazaértünk. Anyu és apu megismerte Karent, és szimpi nekik.
Karennel éppen a Kört nézzük. Ő nem fél, én viszont igen. Kár volt beleegyeznem, hogy nézzük meg.
- Most, most, most!!- a lány a képernyőn egyre közelebb jött, Karen pedig direkt ijezgetett!- Huuuh!!
- Áááá!!- sikítottam. Aztán kitört belőlünk a röhögés. Kikapcsoltuk a TV-t, és egymás felé fordultunk, hogy beszélgessünk.
- Neked van gitárod?- nézett rá a falon logó hangszerre.
- Ümm... Igen.- motyogtam.
- Na muta!- pattant ki az ágyból és a idehozta. Magához mérte, csak hogy "hogy áll neki".- Fotózz le!- mondta és csinált egy olyan  pózt mintha gitározna. Fogtam a gépem és kattintottam egyet.- Köszi- mondta nevetve.
- Jó lett!- nevettem.
- Most te jössz!- mosolygott Kar, és a kezembe nyomta a gitárt.
Kicsit gondolkoztam, hogy mit játsszak, de aztán belekezdtem a Six Degrees Of Seperation-ba a The Sciprit-től.
Karen a szám közben az ágyon dülöngélt leesett állal, én pedig csak mosolyogva énekeltem.
- Basszus, te tehetségesebb vagy nálam!- "sértődött meg". Nevettünk egyet ezen. Teljesen megértettem szegény lányt. Hihi.
- Ez van- mosolyogtam.
- Fogadjunk, hogy külön rajongó táborod van- vigyorgott.
- Akkor én nyertem. Mert nincs- mondtam.
- És hol vannak az okleveleid?- kérdezte.
- Viccelsz?- én.
- Miért viccelnék? Csak jelentkeztél valahova?- nézett rám, én pedig megráztam a fejem.- Lieeeeee! Ezt tudatnunk kell az emberekkel!- mutatott rám.
- Haz már adott egy hirdetést, egy versenyre ami 1 hónap múlva lesz.- mondtam.
Karen halál nyugodtan felállt, odament a gépemhez és bekapcsolta.
- Keresd elő a papírt, most benevezlek!- vigyorgott büszkén.
Sóhajtva kivettem a táskámból a lapot és odanyomtam az orra elé. Beütötte az URL címet, és elolvastunk mindent.
Kitöltöttük a jelentkezési lapot, és a 20 font nevezési díjat pedig holnap fogom átutalni.
- Harrynek ezt holnap remélem elmeséled- mosolygott Kar.
- El, ne félj- vigyorogtam.

Bocsi, hogy hosszú lett, de remélem tetszett:)) <3
Saccii

3. rész

Harrycel-el való találkozásom óta eltelt 3 nap, azóta nem is beszéltünk, szóval számára még mindig titok, hogy hova járok. Gondoltam majd az első napom után beszámolok neki.
Még egyszer megnéztem magamat a tükörben és motyogtam magamban egy "Sok szerencsét Lie" félét.
- Ne vigyelek el?- kérdezte apu aggodalmasan miközben húztam a cipőmet.
- Nem, köszi. Boldogulok!- mondtam. - Na majd jövök! Kívánjátok sok sikert! Puszii!- kiáltottam vissza miközben kiléptem az ajtón. Felültem a buszra, mentem 4 megállót és már ott is voltam.
Saccolóképességem az nincs, szóval látásra kb. 500 diák vonult befelé. Haverokkal ölelkeztek, fogtak kezet, hangosan sztorizgattak, röhögcséltek. Én pedig totál egyedül  csődültem a tömeggel együtt.
A suliban mindent elintéztem amit kell egy új diáknak szóval indulhattam is utamra a vadonba. Haha.
Egy srác jött oda mellém. Tetőtől talpig feketében volt, fekete hajjal, sötét barna szemmel. Kicsit ijesztő volt első látásra.
- Helló- szólalt meg - Téged még nem láttalak, új vagy?- kérdezte.
- Igen.- én.
- Van barátod?- mosolygott huncutan.
- Na jó, akkor most hagyjuk abba az ismerkedést. Köszi- és elsétáltam mellőle.
Sodrottam a tömeggel, mikor észre vettem egy ismerős alakot. Nagyon megörültem. A haverjai velem szemben voltak, és nagyon ismerősök voltak. A velem háttal álló személy pedig biztos Hazza.
Odasomfordáltam mögé, majd a vállára ugrottam.
- Hellóóóó szépfiú!- mondtam kicsit hangosan.
- Wá! Hellóó gyönyörűm!- mondta és felém fordult, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Szóval ide jársz?
- Igen.- vigyorogtam.
-Remek!- csillant fel a szeme- Akkor kezdhetjük is körbevezetést.- mondta és ránézett a barátjára- Ő itt Niall.
-Helló- fogtunk kezet.
- Natalie, de szólíts csak Lie-nek. - mondtam. Niall csak mosolygott egyet.
Bemutatott még másik két barátjának is, Liam-nek és Louis-nak.  Körbevezetett a suliban, és egy csomó emberrel ismerkedtem meg.
- És ők kik?- mutattam egy feketébe öltözött csoportra.
- A drogos-emósok.- mondta- Ne akard megismerni őket.- jelentette ki. Észrevettem azt a fiút is aki elsőként állt szóba velem...
- Pedig már volt szerencsém az egyikkel találkozni...- mondtam szárazan.
- Melyikkel?- nézett rám Nat.
- Azzal!- mutattam az ép röhögő  feketén villogó fiúra.
- Ő Zayn Malik. A mostohatestvérem.- én kerekkel szemekkel néztem Harry-re.
- A mostohatesód??
- Anyám, és az apja összejöttek, majd összeköltöztek. Így nekünk is egymást kell elviselni minden nap.- mondta miközben elkezdtünk elsétálni onnan.
- Hogy bírod?- kérdeztem.
- Azzal sráccal élni aki minden áldott nap bűzlik a piától és a drogtól kába? Remekül.- Hazz.
- Uhh... Sajnálom.- mondtam.
- Lényeg, hogy ne ismerkedj össze vele. Minden lányt becserkész majd dobja őket 2 hét után. - magyarázta szárazan.
- Akkor én is egy "két hetes" csaj lettem volna?- gondolkodtam hangosan.
- MI?- tágultak ki  szemei.
- Ömm... Csak nálam is bepróbálkozott reggel. - jelentettem ki.
- De te okos vagy, nem egy hülye liba. - mondta mosolyogva, és én is rámosolyogtam.
Elkísért a termembe. Ma csak 4 ofő óra lesz szerencsére. Harry mondta, hogy majd vár az osztály előtt. Én észrevétlenül leültem egy üres helyre egy szimpi lány mellé aki épp valakivel beszélgetett. Nem szólt hozzám senki aminek még kicsit örültem is valamiért.
- Kedves gyerekek!- lépett be az osztályfőnökünk. - Remélem jól kezdődik az új tanév és mindenkinek jól telt a nyara!- itt megforgattam a szemem- És hadd mutassak be nektek egy új osztálytársat- jaj. Az ofő rám nézett én pedig eleresztettem egy halvány mosolyt. -
- Ő itt Natalie Cooper- mindenki rám nézett én pedig hülyén intettem egyet úgy általánosságba. - Remélem jól fogod érezni magad!- mosolygott rám kedvesen az ofő.
Ezután még beszélt az idei évről milyen programok lesznek, az érettségi... Azért is haragudtam a szüleimre mert nem a LA-i barátaimmal ballaghatok el...
Kicsöngettek, én pedig fel pattantam és mentem is ki. Harry épp az osztályom felé közeledett.
- Milyen volt az első óra?- kérdezte mosolyogva.
- Remeeeeek. - forgattam a szemem.
Kimentünk az udvarra és lehuppantunk a padra. Harry-hez még odajöttek páran, de hamar lekoppintotta őket.
- Na figyelj!- mondta és kivett a táskájából egy papírt, és odaadta nekem.
Egy tehetségkutató verseny hirdetése volt. 1 hónap múlva lesz, és már csak holnaputánig várják a jelentkezőket. Végig olvastam, és eléggé tetszett.
- Elmenjek?- kérdeztem félmosollyal az arcomon Hazz-t.
- Még szép!- vigyorgott.
- Elmegyek.- jelentettem ki.
- KÖSZÖNÖM!!-kiáltott fel és megölelt.- Fuu de örülök!- vigyorgott. Én is nagyon örültem.
Éreztem, hogy valaki figyel minket és ez nagyon zavart.
Becsöngettek és visszamentünk a termünkbe.

A nap végére csomó új ismerőst szereztem. Danielle, Eleanor, Perrie. És persze a 3 srác, Louis, Niall, Liam. Nagyon jó fejnek tűnnek.
Haz hazakísért, majd elköszöntünk.
Bementem, elújságoltam anyuéknak a mai napot aztán felmentem és bekapcsoltam a gépem. A srácok már be is jelöltek a közösségi oldalon, Cand írt, hogy "Skype!", úgyhogy mentem is fel.
Beszélgettünk... Sokáig.


Remélem tetszett!:) És nagyon köszönöm a komikat <3
Sacci <3

2. rész

Reggel lementem, és anyu olvasgatta az újságot.
- Jó reggelt!- mondtam, és kivettem a hűtőből a tejet, majd öntöttem magamnak.
- Ohh, neked is!- anya- Milyen volt tegnap?- kérdezte, miközben én leültem a tejemmel együtt a fotelbe.
- Ömm... jó.
- Csak ennyi?- anya.
- Igen...- belekortyoltam a reggeli italomba.
- Milyen volt London? Szép, vagy bővebben?- faggatott.
- Szép. Mintha ti nem láttátok volna...- forgattam meg alig láthatóan a szemem és megint ittam egy kicsit.- Kaptam egy új pólót valakitől...- éreztem, hogy ezt nem kellett volna elmondanom.
- KITŐL?- tágultak ki anyum szemei.
- Egy Harry nevű fiútól...- és innen elkezdtem mesélni neki a sztorit, ő pedig kíváncsian hallgatott.
- Örülök, hogy máris szereztél egy barátot- mosolygott kedvesen, én pedig vissza vigyorogtam rá.
- Köszi.- mondtam. Aztán felálltam és felmentem.
Bekapcsoltam a gépem... Huh.. De rég volt már.
Mikor volt ez utoljára aktiválva??!- gondoltam magamban. De biztos nem vesztettem olyan sokat.
Rámentem a Facebookomra. "Hiányzol Lie" "Remélem jól érzed magad Londonban" "Hívj majd " fajta üzeneteket vártak. Fél órába telt míg mindenkinek gyorsan válaszoltam. Felnéztem skyera és kb 7-en voltak fent. Köztük a legjobb barátnőm Candice is.
Azonnal hívtam. Egész nyáron nem beszéltünk, és többek közt ezért is sírtam nagyon sokat. De közben nem volt kedvem vele beszélni. És bántam. Mindent bántam már.
Ahogy megláttam az arcát elkezdtem bőgni.
- CANDICE, CANDICE, CANDICE!!!- köszöntöttem már remegő hanggal.
- Úristen Natalieeee!!!!! Annyira hiányoztál! Te jó ég, már majd' belehaltam!!!- éreztem a remegést a hangjában. Szép barna  haja ki volt engedve, kék szemei könnyesek voltak arcán pedig fülig érő mosoly villogott.
- Én is, hidd el!! Annyira sajnálom, hogy június óta nem beszéltünk! Akkora dög vagyok!- túrtam bele a hajamba.
- Nem, dehogy!! Maradj már!! De most mesélj!- kérlelt. És innentől éjjel fél1-ig be nem állt a szánk. Anyu párszor rám nézett, üdvözölték egymást Can-nel meg minden.
- Ígérd meg, hogy egyszer eljössz Londonba!- én.
- Egyértelmű!- nevetett.
- Fuu, de én megyek aludni... Holnap beszélünk, UGYEE??- Én.
- Persze!!- nevetett.
- Szia, annyira jó volt beszélni, nagyon szeretlek!!- én.
- Igen! Én is én is!!- Cand.
Letettem, kikapcsoltam a gépemet és mentem is aludni.
*
- Neeeeem is!!- kiabáltam rá Harry-re és az egész Meki ránk nézett én meg csak befogtam a számat. Miután mindenki ment a dolgára kitört belőlünk a röhögés.
- De akkor is szereted a Baby-t!- győzködött tovább.
- Jó, fogadjunk! Ha egy napig folyamatosan azt hallgatom, undorral a fejemen akkor elhiszed, hogy NEM SZERETEM!- fél órája azon veszekedtünk, hogy szeretem-e Justin Bieber-től a Baby-t.
- Rendben!- mondta és kezet fogtunk.- De ha vesztesz, és csak egy kicsit is élvezed, akkooooor....- gondolkozott- Eljössz velem egy randira.- jelentette ki, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott.
- Okés, de amúgy is elmennék!- vigyorogtam.
- Akkor megbeszéltük. - mondta és folytattuk a hamburgereink betolását. - És amúgy hova fogsz járni suliba?- kérdezte.
- Figyelj... Nem fogsz hülyének, és sötét libának nézni, és nem röhögsz ki!- kezdtem- De nem tudom. Fogalmam sincs anyuék hova írattak be. Őszintén nem is érdekelt. - mondtam el az igazat. Harryből persze azonnal kitört a röhögés, és ezáltal belőlem is.
- Oké. - nevetett- Akkor menjünk és derítsük ki.- mondta és felállt.
Haza mentünk. Egész úton azon filóztam vajon anyuék mit fognak szólni Harry-hez.
- Sziasztook!- köszöntem.
- Nézd Kicsim mit találtam a dobozok közt!- kiabált apu a nappaliból, én pedig fogtam magam és belevertem a fejem a falba. Hazza előtt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze.- MIÉRT PONT APUNAK KELL FOGADNI? Ajjjjjjj!!! Csak én lehetek ennyire "mázlista"! Levettük a cipőnket és bementünk apuhoz a nappaliba. Nekem leesett az állam. Drága apukám a gitáromat fogta a kezében.
- Szia Natalie, ééés....- ráncolta szemöldökét apu.
- Harry- mondtam még mindig a gitáromat bámulva. Te jó ég! El is felejtettem. Olyan régen nem fogtam már a kezemben... És biztos már elhangolódott.
- Jó napot!- Haz odament apuhoz és kezet fogott vele.
- Szia.- mondta apu szigorúan.
- Harry Styles vagyok- mutatkozott be.
- Mr. Cooper.- apu. Elengedték egymás kezét és akkor én léptem közbe.
- Na meg volt a bemutatkozás, mi pedig fel megyünk...-kaptam ki apa kezéből a gitárt- Szeretlek!- adtam az arcára egy puszit, és slisszoltunk is fel.
- Jó fejnek tűnik!- mondta Harry vigyorogva, én pedig nevettem és helyet foglaltam a gitárommal. - Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni. - mondta és csodálkozva helyet foglalt a fotelemben.
- Hát most már tudod- mondtam miközben állítgattam be a húrokat.
- Játszol nekem valamit?- kérdezte édes mosollyal az arcán.
- Ha szeretnéd.- egyeztem bele. Állítottam még egy kicsit, aztán elkezdtem játszani a Baby one more time-t
Amikor Harry meghallotta a hangomat leesett az álla, én pedig csak mosolyogva folytattam. Annyira élveztem, hogy újra pengethetem a húrokat. Mindig is úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni.
Mikor végeztem a dallal Harry-re néztem amolyan "naaa?" fejjel.
- Hááá. Wow. Baromi tehetséges vagy!- csodálkozott.
- Köszi.- mosolyogtam.
- Lie, neked jelentkezni kéne egy tehetségkutatóba vagy nem tudom.- mondta.
- Már mondták...- én.
- És megfogadtad?- nézett rám felvont szemöldökkel.
- Nem.- sütöttem le a szemem mosolyogva.
- Haha. Gondoltam. - tette keresztbe a kezét én pedig csak kuncogtam. - Játssz még valamit kérlek!- nézett rám bociszemekkel, én pedig belekezdtem az egyik kedvenc számomba.
The Veronicas "Untouched ". Ez már kicsit pörgősebb, és egy akusztikus gitárral nagyon jól hangzott, szerintem. De Hazza szerint is. Tátott szájjal hallgatott.
- Wáow. - kis szünetet tartott és rám bámult. - Ha akarod, ha nem be foglak nevezni egy tehetségkutatóba.
- Nem akarom- mondtam.
- Hazaérek, keresek neked egy versenyt.- vigyorgott elismerően.
- Hjajj, ebből nem mászok ki.- mondtam nagyot sóhajtva.

Kicsit rövid lett tudom:/ De remélem tetszett:) Légyszi kommizzatok!!:))) 
Saccii <3

1. rész

- Kislányom, most már elegem van!- kiabált velem anya. Nem fogja fel, hogy haggyon békén?!- Hamarosan iskola! Eddig tűrtem MINDENT, de most már tényleg elég!- én csak tovább feküdtem az ágyamon és halkan vettem a levegőt. Mást se csináltam egész nyáron.
- Anya, kimennél? Kérlek!- szóltam egy cseppnyi érzelmet se mutatva. Anya idegesen kiment és becsapta az ajtómat.
Fél óráig még feküdtem és vettem a levegőt. Az egyetlen "érdekes" dolog ami velem történt nyáron, az a repülő út. Akkor is alig tudtam rendbe hozni magam, és az emberek csak bámultak rám. Fapofával ültem az egész út alatt.
Hirtelen gondolat alapján fogtam magam, kipattantam az ágyból- kicsit meg is szédültem- és elindultam a fürdő felé. Beálltam a zuhany alá, hajat mostam, megmosakodtam.
Megszárítottam a hajam- ami másfél órába telt. Hát, nincs egy rövid hajam- és elkészültem. 2 hónap után sikerült egy emberi formát varázsolnom magamnak.
Leszaladtam és anyuék elé álltam.
- Wow.- ennyit tudtak kinyögni mindketten.
- Bemegyek Londonba. - mondtam még mindig fapofával.
- Kell pénz?- apu.
- Nem köszi, elég ami nálam van. - mondtam és kiléptem az ajón.
Gyalog mentem. Jártam a várost. Nagyon tetszett. Néha még egy egy kisebb mosoly is látható volt az arcomon, ami már két hónapja nem. Lesétáltam a Themse partjára. Néhány fiú jött velem szemben. Még elég távol voltak, nem is foglalkoztam velük. Oldalra fordított fejjel néztem a folyót.
Hirtelen éreztem, hogy valaki nekem jön és azzal a lendülettel leönt valami folyadékkal. Odakaptam a fejem a pólómra, majd a "leöntőmre". Egy fiú volt. Gyönyörű zöld szemekkel,göndör barna  hajjal amit a szél összeborzolt.
- Fuuh, sajnálom- kapott elő egy zsepit a fiú, és elkezdte vele törölgetni a pólómat.
- Inkább majd én- kaptam ki a kezéből a zsepit és folytattam a törölgetést.
- Basszus, mivel kárpótolhatlak?- a fiú.
- Semmivel, hagyd. Bárkivel megesik- mosolyogtam halványan. Ezek után elidőztünk egymás tekintetében. Csak bámultuk egymást amíg az egyik srác meg nem szólalt hátulról, én pedig feleszméltem.
- Haver, majd beszélünk!- fogtak kezet, és a másik 4 sráccal elsétáltak. Én csak intettem egyet, utána ott álltunk a fiúval egymással szemben.
- Amúúgy, Harry vagyok.- mutatkozott be.
- Natalie.- mondtam. - De csak Lie. -tűrtem a fülem mögé  kibontott hajam.
- Szép név!- dicsért meg. Én pedig mosolyogtam egyet köszönet képpen.
- Na szóval. Kárpótlásul kapsz egy pólót és beülünk a Starbucks-ba.- magyarázta.
- Jaj, ne. Ez egyáltalán nem szükséges!- védekeztem.
- De-de. - megfogta a csuklóm húzott egy kicsit, én pedig mentem utána. - És hogy hogy itt sétálgattál?- kérdezte.
- Új vagyok a városban, szóval úgy gondoltam körbe nézek.
- Ééértem. Mikor jöttél?- Harry.
- Nyár elején.- mondtam.
- És még csak most jössz ki?- kuncogott.
- Hááát... Öhm... Nem akarlak fárasztani a nyaram többi részével.- próbálgattam kimenteni magam.
- Biztos érdekes volt. Egy ilyen szép lánynak csak érdekes nyara lehetett.- mosolygott kedvesen, én pedig azt hiszem elpirultam.
- Hidd el, nem.- ráztam a fejem.
- Na, halljam!- fordult kíváncsian felém.
Én pedig elmeséltem neki mindent. A mondandóm végén lecsordult pár könnycsepp az arcomon.
- ...És hát most itt vagyok- fejeztem be, és egy újabb könnycsepp gurult ki a szememből, Harry letörölt.
- Sajnálom.- mondta bánatos arccal.
- Köszi.- mondtam. Megálltunk egy bolt előtt. Én csak kérdőn Harry-re néztem.
- Ide jó lesz?- Harry.
- Nekem mindegy.- mondtam. Fogtam magam és bementem, Harry pedig jött utánam. Pár pólót magamhoz mértem, és megnéztem, hogy állna. Végül fogtam egyet, és bevittem magammal az öltözőbe. Harry pedig lehuppant egy fotelbe.
Gyorsan felkaptam, és kimentem.
- Naaa?- mutattam meg magamat.
- Nekem rendben van. Jól áll.- mondta elismerően.
- Szuper, akkor megveszem.- mondtam és visszamentem átöltözni. Amikor kimentem Harry elvette tőlem a pólót, én pedig kérdőn figyeltem őt.
- ÉN veszem meg.- mondta, és csak mosolyogva sóhajtottam egyet.
Kifizettük és mentünk is tovább a Starbaucks-ba. Nevettünk, beszélgettünk... És csak úgy voltunk.
Lehuppantam egy két székes asztalhoz, Harry pedig felém fordult.
- Mit kérsz?
- Csak egy cappuccino-t. De ezt már tényleg én fizetem!- jelentettem ki, Harry pedig csak megrázta a fejét és ment rendelni.
Én addig küldtem egy üzit anyunak, hogy élek és ne aggódjon.
- Egy cappuccino- tette elém a poharat.
- Köszönöm!- mondtam miközben leült.
Elbeszélgettünk, kérdezz-feleleztünk, csak, hogy jobban megismerjük egymást. Majd elindultunk hazafelé.
- Hát akkor szia!- mondta a házunk előtt. Én pedig megöleltem. De abban a pillanatban meg is bántam. Harry megsimogatta a hátam és a hajam.
Lőjetek le, lőjetek le!!- gondoltam magamban.
Elengedtem és a szemébe néztem.
- Szia.- köszöntem el.
- Remélem, még látjuk egymást.- Harry.
- Fogjuk. - jelentettem ki, és legszívesebben agyon lőttem volna magam.
Még motyogtunk egy "jó éjszakát" egymásnak, utána Harry elsétált én meg bementem. Levettem a cipőm, felmentem, lezuhanyoztam, átöltöztem és vigyorogva aludtam el.

Sajnos nem gyűlt  össze egy  komi se a prológus-hoz, de meghoztam ez elsőt:) Remélem tetszik<3

Saccii<3

Prológus

Egy évig sikerült kibírnom depizés nélkül? Gratulálok Natalie. Miért kellett a napsütéses LA-ből, az esős, párás Londonba költöznünk? Miért kellett megismernem Harry-t és Zayn-t?
A napjaim abból telnek, hogy gondolkozom az életemen. Véget vessek neki, vagy lesz jobb? Optimista ember vagyok... Voltam. Megváltoztam.
Egy hosszú depis időszak és egy kóla kellett, hogy az életem fenekestül felforduljon.


Na sziasztok! Ez lenne a rövid kis bevezető:)) Ha összegyűlik pár komi, hogy érdemes-e folytatnom akkor felrakom az első fejezetet. :)  
Saccii xx