11. rész

*1 hónap múlva, a versenyen*
A pulzusom az egekben, a szívem vagy ki hagy egy-egy ütemet, vagy nagyon felgyorsul, levert a víz, minden bajom van. Itt ülök a gitárommal a kezemben, és várom, hogy felmehessek a színpadra.
Harry itt van mellettem, a többiek pedig nézik a produkciókat, mert őket már nem engedték be a színpad mögé. Épp egy lány "táncol". Háát. Okés:)
- Te fogod megnyerni!- ölelt meg nyugtatóan Nate. Megszorítottam a pólóját. Nem akartam elengedni. Nagyon nem.
A lány végzett, megtapsolták. A pasas beszélt még egy kicsit, én pedig felálltam és felkészültem. Még mindig Harry-t szorongattam.
- Natalie Cooper!- mondta a nevemet Jim, és a közönség elkezdett tapsolni. Haz gyorsan adott nekem egy puszit, aztán elkezdtem lépkedni a színpad felé.
Jim egy biztató mosolyt lövelt felém, én pedig az idegtől nem tudtam visszamosolyogni.
Kicammogtam, leültem a székre, és a szememmel elkezdtem a srácokat keresni. Megtaláltam őket. Mindenki rám vigyorgott, Kar egy szívet mutatott a kezével, Ryan ölében pedig... Egy laptop?
Azt láttam, hogy a Skype van megnyitva és... Candice arcát láttam. Hatalmas vigyor ült ki a fejemre, Cand integetett egyet. Aztán hallottam, hogy Jim köhint egyet.
Elkezdtem pengetni az első hangot... Utána a másodikat. Aztán elkezdtem énekelni a dalomat. Csukott szemmel énekeltem, mert ha ránézek valakire tuti lefagyok. Éreztem, hogy mindenki engem néz, de próbáltam nem foglalkozni velük, csak magammal. Hogy megpróbáljam tökéletesen elénekelni.
Csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem. Hát sikerült kicsit elszúrnom, de mázlimra észrevehetetlen volt ez a kis rontás. Abban a tizedmásodpercben észrevettem, hogy Zayn áll az ajtófélfának támaszkodva és, mint mindenki más engem fürkész. Gyorsan visszacsuktam a szemem és énekeltem tovább.
Nem siettem, nem voltam túl lassú. Szerintem elég jó volt. Talán.  A közönség nagy tapsviharral jutalmazott, aminek nagyon örültem.
Karenék felálltak. Rájuk mosolyogtam. Láttam, hogy a képernyőn Cand is nagyon mosolyog és tapsol. Felálltam, meghajoltam és helyet cseréltünk Jimmel.
- Elképesztő volt!- mosolygott Harry, én pedig könnyes szemmel léptem oda hozzá és öleltem meg. Felemeltem a fejem és megcsókoltuk egymást.
Jim mondott pár szót, majd a következő versenyző ment el mellettünk egy mosoly keretében. Visszamosolyogtam rá, hátrafordítottam a fejem, Harry-re néztem.. Hát ő nem mosolygott. Visszafordítottam a fejem a fiú felé, ő csak bólintott és a színpadra nézett. Jim szólította a fiút (Justin-t). Teljesen magabiztos volt. Jim a srác kezébe adta a mikrofont és Justin fél perc múlva belekezdett a dalába.
- WOOOW- esett le az állam. Nem semmi hangja volt. - Ez nagyon jó. - mosolyogtam.
- Aha- mondta közömbösen Haz.
- Harryyyyyy- néztem rá.
- Mi az?- kérdezte.
- Ajj.- húztam mosolyra a számat. Utána lehajolt hozzám és megcsókolt.

Justin dalát kikerekedett szemmel hallgattam. Ez a srác eszméletlen.
- Gratulálok- mosolyogtam rá, mikor lejött.
- Köszi- mosolygott vissza.
Már csak az eredményhirdetést kell megvárnunk, ami másfél óra múlva lesz.

*Másfél óra múlva*
Most az "ének" kategória versenyzői, vagyis én is a színpadon vagyok. A harmadik egy lány lett, aki egy rock-számot adott elő. Kar-nak tetszett:)
Engem pedig még mindig nem mondtak. Rég voltam már ennyire ideges.
Jim leolvasta a nevet a papírról, a szájához emelte a mikrofont és becsuktam a szemem. Mindenki feszült volt az épületben, főleg én és Justin, hiszen már csak mi voltunk hátra.
- A verseny döntetlen lett! Natalie Cooper és Justin Masen az első helyen!- mondta Jim, én pedig egy tizedmásodperc alatt odakaptam a fejem, velem együtt Justin is. - Ilyenkor az a teendő-folytatta, miközben a közönség is ámultan nézett- hogy mindkettőtöket 3 hét múlva várunk vissza 3 dallal. Natalie, te nem gitározhatsz, mert Justin nem tud, és az úgy nem lenne érvényes. A dalokat is mi fogjuk kiválasztani, hogy igazságos legyen. Sok sikert 3 hét múlva, és a közönséget is várjuk vissza szeretettel- fejezte be.
A közönség megtapsolt minket, aztán lementünk mind hárman (Jim, Justin, én). Harry ott várt a színpad mögött, mellé álltam, Justin távolságtartótan mellém állt, Jim pedig elénk.
- Na srácok, amit elmondtam a kint, úgy lesz. A dalokat két nap múlva, talán előbb el fogjuk küldeni az e-mail címetekre, YouTube linkkel, szöveggel együtt. Natalie, te pedig akkor nem gitározhatsz- mosolygott kedvesen, miközben magyarázott.
- Okés- bólogattam.
- Rendben, akkor 3 hét múlva.- biccentett Jim, és otthagyott minket. Justinnal egymásra néztünk.
- Sok sikert- fogtunk kezet mosolyogva.
A többiekkel találkoztunk az ajtó előtt, megbeszéltünk mindent, Kar fel volt háborodva, Perrie szerint Justin helyes volt.
Elmentünk a Starbucks-ba, megittunk egy NAGYON NAGYON NAGYON fincsi kávét/forrócsokit, aztán hazamentünk.


Bocsánat, hogy későn hoztam, csak kórházban voltam:/ Remélem tetszett, és 2 nap múlva megpróbálom hozni a kövit:)) Légyszi komizzatok és iratkozzazok fel. <3 
xxSaccii