2. rész

Reggel lementem, és anyu olvasgatta az újságot.
- Jó reggelt!- mondtam, és kivettem a hűtőből a tejet, majd öntöttem magamnak.
- Ohh, neked is!- anya- Milyen volt tegnap?- kérdezte, miközben én leültem a tejemmel együtt a fotelbe.
- Ömm... jó.
- Csak ennyi?- anya.
- Igen...- belekortyoltam a reggeli italomba.
- Milyen volt London? Szép, vagy bővebben?- faggatott.
- Szép. Mintha ti nem láttátok volna...- forgattam meg alig láthatóan a szemem és megint ittam egy kicsit.- Kaptam egy új pólót valakitől...- éreztem, hogy ezt nem kellett volna elmondanom.
- KITŐL?- tágultak ki anyum szemei.
- Egy Harry nevű fiútól...- és innen elkezdtem mesélni neki a sztorit, ő pedig kíváncsian hallgatott.
- Örülök, hogy máris szereztél egy barátot- mosolygott kedvesen, én pedig vissza vigyorogtam rá.
- Köszi.- mondtam. Aztán felálltam és felmentem.
Bekapcsoltam a gépem... Huh.. De rég volt már.
Mikor volt ez utoljára aktiválva??!- gondoltam magamban. De biztos nem vesztettem olyan sokat.
Rámentem a Facebookomra. "Hiányzol Lie" "Remélem jól érzed magad Londonban" "Hívj majd " fajta üzeneteket vártak. Fél órába telt míg mindenkinek gyorsan válaszoltam. Felnéztem skyera és kb 7-en voltak fent. Köztük a legjobb barátnőm Candice is.
Azonnal hívtam. Egész nyáron nem beszéltünk, és többek közt ezért is sírtam nagyon sokat. De közben nem volt kedvem vele beszélni. És bántam. Mindent bántam már.
Ahogy megláttam az arcát elkezdtem bőgni.
- CANDICE, CANDICE, CANDICE!!!- köszöntöttem már remegő hanggal.
- Úristen Natalieeee!!!!! Annyira hiányoztál! Te jó ég, már majd' belehaltam!!!- éreztem a remegést a hangjában. Szép barna  haja ki volt engedve, kék szemei könnyesek voltak arcán pedig fülig érő mosoly villogott.
- Én is, hidd el!! Annyira sajnálom, hogy június óta nem beszéltünk! Akkora dög vagyok!- túrtam bele a hajamba.
- Nem, dehogy!! Maradj már!! De most mesélj!- kérlelt. És innentől éjjel fél1-ig be nem állt a szánk. Anyu párszor rám nézett, üdvözölték egymást Can-nel meg minden.
- Ígérd meg, hogy egyszer eljössz Londonba!- én.
- Egyértelmű!- nevetett.
- Fuu, de én megyek aludni... Holnap beszélünk, UGYEE??- Én.
- Persze!!- nevetett.
- Szia, annyira jó volt beszélni, nagyon szeretlek!!- én.
- Igen! Én is én is!!- Cand.
Letettem, kikapcsoltam a gépemet és mentem is aludni.
*
- Neeeeem is!!- kiabáltam rá Harry-re és az egész Meki ránk nézett én meg csak befogtam a számat. Miután mindenki ment a dolgára kitört belőlünk a röhögés.
- De akkor is szereted a Baby-t!- győzködött tovább.
- Jó, fogadjunk! Ha egy napig folyamatosan azt hallgatom, undorral a fejemen akkor elhiszed, hogy NEM SZERETEM!- fél órája azon veszekedtünk, hogy szeretem-e Justin Bieber-től a Baby-t.
- Rendben!- mondta és kezet fogtunk.- De ha vesztesz, és csak egy kicsit is élvezed, akkooooor....- gondolkozott- Eljössz velem egy randira.- jelentette ki, nekem pedig a szívem a torkomba ugrott.
- Okés, de amúgy is elmennék!- vigyorogtam.
- Akkor megbeszéltük. - mondta és folytattuk a hamburgereink betolását. - És amúgy hova fogsz járni suliba?- kérdezte.
- Figyelj... Nem fogsz hülyének, és sötét libának nézni, és nem röhögsz ki!- kezdtem- De nem tudom. Fogalmam sincs anyuék hova írattak be. Őszintén nem is érdekelt. - mondtam el az igazat. Harryből persze azonnal kitört a röhögés, és ezáltal belőlem is.
- Oké. - nevetett- Akkor menjünk és derítsük ki.- mondta és felállt.
Haza mentünk. Egész úton azon filóztam vajon anyuék mit fognak szólni Harry-hez.
- Sziasztook!- köszöntem.
- Nézd Kicsim mit találtam a dobozok közt!- kiabált apu a nappaliból, én pedig fogtam magam és belevertem a fejem a falba. Hazza előtt.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze.- MIÉRT PONT APUNAK KELL FOGADNI? Ajjjjjjj!!! Csak én lehetek ennyire "mázlista"! Levettük a cipőnket és bementünk apuhoz a nappaliba. Nekem leesett az állam. Drága apukám a gitáromat fogta a kezében.
- Szia Natalie, ééés....- ráncolta szemöldökét apu.
- Harry- mondtam még mindig a gitáromat bámulva. Te jó ég! El is felejtettem. Olyan régen nem fogtam már a kezemben... És biztos már elhangolódott.
- Jó napot!- Haz odament apuhoz és kezet fogott vele.
- Szia.- mondta apu szigorúan.
- Harry Styles vagyok- mutatkozott be.
- Mr. Cooper.- apu. Elengedték egymás kezét és akkor én léptem közbe.
- Na meg volt a bemutatkozás, mi pedig fel megyünk...-kaptam ki apa kezéből a gitárt- Szeretlek!- adtam az arcára egy puszit, és slisszoltunk is fel.
- Jó fejnek tűnik!- mondta Harry vigyorogva, én pedig nevettem és helyet foglaltam a gitárommal. - Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni. - mondta és csodálkozva helyet foglalt a fotelemben.
- Hát most már tudod- mondtam miközben állítgattam be a húrokat.
- Játszol nekem valamit?- kérdezte édes mosollyal az arcán.
- Ha szeretnéd.- egyeztem bele. Állítottam még egy kicsit, aztán elkezdtem játszani a Baby one more time-t
Amikor Harry meghallotta a hangomat leesett az álla, én pedig csak mosolyogva folytattam. Annyira élveztem, hogy újra pengethetem a húrokat. Mindig is úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni.
Mikor végeztem a dallal Harry-re néztem amolyan "naaa?" fejjel.
- Hááá. Wow. Baromi tehetséges vagy!- csodálkozott.
- Köszi.- mosolyogtam.
- Lie, neked jelentkezni kéne egy tehetségkutatóba vagy nem tudom.- mondta.
- Már mondták...- én.
- És megfogadtad?- nézett rám felvont szemöldökkel.
- Nem.- sütöttem le a szemem mosolyogva.
- Haha. Gondoltam. - tette keresztbe a kezét én pedig csak kuncogtam. - Játssz még valamit kérlek!- nézett rám bociszemekkel, én pedig belekezdtem az egyik kedvenc számomba.
The Veronicas "Untouched ". Ez már kicsit pörgősebb, és egy akusztikus gitárral nagyon jól hangzott, szerintem. De Hazza szerint is. Tátott szájjal hallgatott.
- Wáow. - kis szünetet tartott és rám bámult. - Ha akarod, ha nem be foglak nevezni egy tehetségkutatóba.
- Nem akarom- mondtam.
- Hazaérek, keresek neked egy versenyt.- vigyorgott elismerően.
- Hjajj, ebből nem mászok ki.- mondtam nagyot sóhajtva.

Kicsit rövid lett tudom:/ De remélem tetszett:) Légyszi kommizzatok!!:))) 
Saccii <3