4. rész

Másnap Harry ott várt a házunk előtt. Köszöntem anyuéknak, és már mentem is el.
- Szia- köszöntem neki, és becsuktam magam után az ajtót.
- Helló- mondta.- Képzeld! Kocsit kapok!- jelentette ki vidáman.
- Wáow. De ahhoz nem kéne előbb jogsi?- néztem rá furán.
- Épp azelőtt tudtam meg, hogy átmentem, mielőtt leöntöttelek.- mosolygott.
- Ahaa. Értem.- vigyorogtam.
Odaértünk a suliba és köszöntem a többieknek. Óra előtt sokat röhögtünk, beszélgettünk. Mindenki még visszakívánta még a nyarat, mindenki erről sztorizgatott.
- Lie, te még egyetlen egy szót se szóltál a szünetedről!- fordult felém Karen- Mesélj már egy kicsit!- kérlelt. Én ijedten Harry-re néztem, ő pedig csak felvonta a szemöldökét. Visszafordultam Karen-hez, és haboztam egy kicsit a válasszal.
- Nem történt semmi érdekes.- mondtam- Csak ideköltöztünk és éltem az életemet- mondtam.
- Semmi nem történt...?- Louis.
- Srácok, ha lett volna valami tényleg elmesélném. Deee... Nem ez volt a legfényesebb nyaram- a mondandóm közben Karen a fejét a vállamra hajtotta.
Becsöngettek.
Karen, és én dobtunk egy puszit, Liam pedig intett egyet mindenkinek és mentünk is a termünkbe, mert mi egy osztályba járunk.
Lehuppantunk és kezdődhetett is az év első irodalom órája. Bemutatkoztam a tanárnak, ő is nekem szóval minden rendben ment.
- Ezt még pár órán át el kell játszanom- súgtam oda szem forgatva Karennek. Ő meg csak kuncogott.
*
- Túléltem az irodalmat!- lépett ki Niall a teremből mi meg csak nevettünk.
- Örülök Mr. Horan- kiabált ki a teremből a tanárnő. Mi csak tovább nevettünk Karennel Niall pedig odahajolt hozzánk.
- Vámpír.- suttogta- Nem semmi hallása van. Jobb ha ezt megjegyzed Natalie- nézett rám komolyan én meg csak kuncogtam.
- Jól van Niall, te meg azt jegyezd meg, hogy- mondta Karen és közelebb hajolt hozzá, de úgy mondta, hogy én is halljam- te meg őrült vagy.- mondta, Niall pedig egy "meglepett" arcot vágott.
Éreztem, hogy a vállamon egy kéz landolt, és láttam, hogy Karen-én a másik.
- Mi a nevetés tárgya, hölgyek?- kérdezte Hazza hátulról.
- Csak Niall.- legyintettem, mert Karen még mindig a fiúval volt elfoglalva.
- Akkor értem.- kuncogott.
Még kicsit álldogáltunk aztán elsétáltunk. Hazza elkísért ahhoz a teremhez ahol a következő órám volt.
- Majd jövök- mondta, és intette egyet, én pedig besétáltam a biológia terembe.
*
A nap hamar elment, a tanárok meg remélem gyors névjegyzők.
- 1 hét múlva már itt fogunk kocsikázni!- mondta lelkesen Harry.
- Alig várom- néztem rá vigyorogva.
- És akkor áll a holnap?- kérdezte. Holnap szombat és akkor megyek el vele...
- Áll- mosolyogtam. A házunkhoz értünk, adtam neki két puszit aztán bementem.
Elmeséltem anyuéknak, mi volt a suliban. Az utolsó évem minden napjáról tudni akarnak. Azután felmentem holnapra ruhát választani.
1 órán át keresgéltem, és már majdnem szét tépett az ideg. Végül támadt egy remek ötletem!
- Karen!- szóltam bele a telefonba- Van kedved el menni megvenni egy ruháát...?- kérdeztem.
- Van, drágám. Többet is!- nevetett.
- Rendben- kuncogtam- Akkor találkozzunk, mondjuuuuk...- gondolkoztam.
- A pláza előtt?- Karen.
- Remek, oké! Akkor ott. Fél óra múlva?- kérdeztem.
- Rendben. - egyezett bele.
- Okés, szia!- mondtam majd letettem a telefont.
Szóltam anyuéknak, hogy elmegyek.
- Hova?- Apa.
- Karennel vásárolni, mert holnap Harry elvisz valahova holnap.- mondtam, miközben húztam a cipőmet.
- Harry??- kérdezett vissza idegesen apa.
- Apuuuu!- mosolyogtam. - Na majd jövök- mondtam és kiléptem az ajtón.

20 perc múlva már ott álltam a bevásárlóközpont előtt. Folyamatosan Kar-t kerestem a szememmel, hogy mikor jön már.
- Bocsi, hogy késtem!- lépett oda lihegve hozzám, majd megölelt.
- Dehogy, én jöttem hamar.- mosolyogtam.
- Na szóval, miért is kell ennyire sürgősen egy ruha?- kérdezte izgatottan, miközben elindultunk befelé.
- Holnap Harryvel randira megyek.- mondtam vigyorogva.
- Komoly? És ezt velem eddig miért nem közölted?- mondta "sértődötten".
- Elnézést Miss Brooke.- mondtam nevetve.
Bementünk az első boltba. Körülnéztünk, mindketten felpróbáltunk pár ruhát, de úgy igazán egyik se tetszett. Plusz elég hülyén álltak is rajtam.
*
Már körülbelül másfél órája bolyongtunk. Út közben meggondoltam magam, mégse ruhát szeretnék. Maradok a saját stílusomnál.
- És ez a blúz, plusz ez a short?- mutogatta Karen a darabokat.
- Felpróbálom- mondtam, és elvettem tőle majd beslisszoltam az egyik szabad fülkébe.
- Wáááow- mondta mikor kiléptem a fülkéből.
- Ez legyen?- néztem rá kérdőn.- Van is egy hozzá illő cipőm!
- Ez. - bólogatott hevesen.
Kifizettük, majd kerestünk egy vega-éttermet. Mert Kar vegetáriánus.
- Ugye nem baj, hogy ide jöttünk?- kérdezte Karen.
- Jaj dehogy! Úgyis jól fog esni egy sali- mosolyogtam.
Leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk enni. Nagyon éhesek voltunk már.
- Karen, nem akarsz nálunk aludni?- kérdeztem meg. Jól el tudnánk beszélgetni. Úgyis vágytam már egy kis társaságra.
- De jó ötlet. Csak haza megyek, összerakok pár cuccot.- lelkesedett.
- Okés- vigyorogtam.
Nagy röhögések közbe megettük a salinkat és mentünk át Karenhez.
- Szia anya!!- kiabált be a házba.
- Szia...sztok- köszönt kedvesen az anyukája mikor engem is meglátott.
- Anya, ő itt Natalie, Natalie, ő itt anyu.- gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, aztán bementem Karen szobájába.
Azt hittem amikor belépek elfog az öröm és a vidámság érzése. Egy rendes, normális, aranyos szobát látok majd, ami az aranyos Karen stílusa.
Hát nem. Amiket előbb mondtam, azoknak a teljes ellentéte. Egy már szinte fekete szobát láttam, rock poszterekkel és egy elég nagy kupival. Ezt a szobát az egyik lány tagnak tudnám elképzelni Zayn bandájából.
- Wow- mondtam.
- Nem ezt képzelted igaz?- nevetett.
- A-a- ráztam a fejem. Kar csak mosolyogva vállat vont, majd kinyitotta a szekrényét. Szinte megvakultam. A sok színes cucc vakító volt ebben a fekete szobában.
Kar turkált, én meg csak nézelődtem a szobában. Egy pillanatra néztem oda a szekrényre ahol még mindig Karen nézelődött. Észre vettem a sötétebb rockosabb cuccait.
Felálltam és odamentem, kivettem az első fekete darabot ami a kezembe a került. Egy oldalt végig kivágott fekete póló volt rajta egy kereszttel. És észrevettem, hogy valami még van a kezemben.Egy szintén végig kivágott cicanadrág.
- Ohh az jó lesz pizsinek- mondta Karen, én meg csak odanyújtottam neki. Kivette a kezemből és behajította a táskájába. Én csak mosolyogtam egyet, utána visszaültem a székre.

Hazaértünk. Anyu és apu megismerte Karent, és szimpi nekik.
Karennel éppen a Kört nézzük. Ő nem fél, én viszont igen. Kár volt beleegyeznem, hogy nézzük meg.
- Most, most, most!!- a lány a képernyőn egyre közelebb jött, Karen pedig direkt ijezgetett!- Huuuh!!
- Áááá!!- sikítottam. Aztán kitört belőlünk a röhögés. Kikapcsoltuk a TV-t, és egymás felé fordultunk, hogy beszélgessünk.
- Neked van gitárod?- nézett rá a falon logó hangszerre.
- Ümm... Igen.- motyogtam.
- Na muta!- pattant ki az ágyból és a idehozta. Magához mérte, csak hogy "hogy áll neki".- Fotózz le!- mondta és csinált egy olyan  pózt mintha gitározna. Fogtam a gépem és kattintottam egyet.- Köszi- mondta nevetve.
- Jó lett!- nevettem.
- Most te jössz!- mosolygott Kar, és a kezembe nyomta a gitárt.
Kicsit gondolkoztam, hogy mit játsszak, de aztán belekezdtem a Six Degrees Of Seperation-ba a The Sciprit-től.
Karen a szám közben az ágyon dülöngélt leesett állal, én pedig csak mosolyogva énekeltem.
- Basszus, te tehetségesebb vagy nálam!- "sértődött meg". Nevettünk egyet ezen. Teljesen megértettem szegény lányt. Hihi.
- Ez van- mosolyogtam.
- Fogadjunk, hogy külön rajongó táborod van- vigyorgott.
- Akkor én nyertem. Mert nincs- mondtam.
- És hol vannak az okleveleid?- kérdezte.
- Viccelsz?- én.
- Miért viccelnék? Csak jelentkeztél valahova?- nézett rám, én pedig megráztam a fejem.- Lieeeeee! Ezt tudatnunk kell az emberekkel!- mutatott rám.
- Haz már adott egy hirdetést, egy versenyre ami 1 hónap múlva lesz.- mondtam.
Karen halál nyugodtan felállt, odament a gépemhez és bekapcsolta.
- Keresd elő a papírt, most benevezlek!- vigyorgott büszkén.
Sóhajtva kivettem a táskámból a lapot és odanyomtam az orra elé. Beütötte az URL címet, és elolvastunk mindent.
Kitöltöttük a jelentkezési lapot, és a 20 font nevezési díjat pedig holnap fogom átutalni.
- Harrynek ezt holnap remélem elmeséled- mosolygott Kar.
- El, ne félj- vigyorogtam.

Bocsi, hogy hosszú lett, de remélem tetszett:)) <3
Saccii