9. rész

A sötétben sétáltam hazafelé, amikor fiatal részegek üvöltözését hallottam meg. Nem különösebben foglalkoztam velük, mentem tovább.
Egy idő után elhallgattak  Egy bokor mellett mentem el, amikor valaki berántott oda. Nagyon megijedtem, elkezdtem sikítozni de befogták a számat. Teljesen kétségbe voltam esve. Ennyire még sose rettegtem. Csukott szemmel rugkapáltam, amikor egy ismerős hangot hallottam aki azt mondta "Hagyjátok". Kinyitottam a szemem, és még jobban elkezdtem félni, mint az előbb.
- AERON?- tágultak ki a szemeim és megláttam a fiút. Mellette még három srác volt, akik szintén holt részegek voltak.- Te mit keresel itt?- néztem rá.
- Natalie- motyogta részegen.
- Igen?- néztem rá dühösen.
- Te, hogy hogy itt vagy?- kérdezte.
- Ezt én kérdeztem előbb, szóval válaszolj!- mondtam kicsit hangosabban.
- Ide jöttem tovább tanulni.- motyogta.
- Ohh igen?  Látom elég szépen tanulsz- néztem végig rajta. A három fiú csöndben álldogált.
- Megtartottad a babát?- kérdezte.
- Szerinted akkor most itt sétálgatnék?- néztem rá dühösen, és lenézően.
- Figyelj...-kezdte.
- Nem, te figyelj! Ezt nem itt akarom megbeszélni, egy bokorban, mikor te holt részeg vagy. Ma már volt egy másik részeggel dolgom, szóval elegem van. És már csak én lehetek ittas ma este!- üvöltöztem idegesen.- Nem akarlak soha többet látni!!- kiabáltam, és felálltam a földről.
Kimásztam a bokorból és elkezdtem futni. Hallottam magam mögött a gyors trappolást, de próbáltam nem foglalkozni vele csak rohanni. És előjöttek a képek.
Az este, a pozitív terhességi teszt, az orvosnál, ahogy leüvöltöm Aeron fejét, összepakolom a nála hagyott cuccaimat és végleg elmegyek. Az elvetetés napja, amikor már rég nem tartottam Aeron-nal a kapcsolatot.
A gondolatmenetemet egy kar zavarta meg, aki megfordított. Reflexből megpofoztam az exemet, utána a térdemre támaszkodtam.
- Ezt megérdemeltem.- lihegte.
- De még hogy- lihegtem én is- Csoda, hogy nem estél el, annyira részeg vagy.
- Beszéljük majd meg.- mondta majd hátat fordított, és elsétált.
Kicsit még álldogáltam ott, és fújtam ki magam, de után gyors tempóban hazasétáltam.
Anyuék nem vették észre, hogy elmentem, aminek nagyon örültem.
*
Azt hittem egyedül megyek suliba, de nem. Zayn várt az ajtó előtt, amin eléggé meglepődtem.
- Jó reggelt!- köszöntött vidáman.
- Reggelt- motyogtam- Harry?- kérdeztem.
- Alszik.- válaszolt.
- Akkor jó.- én.
Ezután az utunk szótlanul telt. Karenék eléggé néztek amikor besétáltam Zayn oldalán. Szerencsére ő már nem jött oda beszélgetni hozzánk, ment a saját csapatához.
- Hogy, hogy együtt jöttetek suliba?- kérdezte Perrie köszönés nélkül.
- Harry részeg lett, "megmentettük", hazavittük, alszik, én viszont semmit nem tudtam, találkoztam az ex-teherbeejtőmmel Zayn pedig játssza a hősszerelmes szerepét.- soroltam el az éjszakámat. És akkor jöttem rá, hogy az "ex-teherbeejtőt" nem kellett volna mondanom.
- Milyen teherbeejtő???- kérdezte Kar tágra nyílt szemekkel, és a többiek is kíváncsian fürkésztek.
- Úristen...- fogtam a fejemet- Ezt nem kellett volna mondanom...
- Ohh dehogynem.- bólogatott Karen idegesen.
- Ezt majd elmesélem máskor.- motyogtam.
- Nem, Lie, ezt most- makacskodott Louis.
Vettem egy nagyon nagyon mély levegőt és belekezdtem. Hogyan ismerkedtem meg Aeron-nel, hogy alakult a kapcsoltunk, hogy nem védekeztünk. Teherbe ejtett, a babát elvetettem, szakítottunk, és azt hittem soha többet nem találkozom vele. De ez megváltozott. Szerintem most hívogatni fog, és kutatni utánam.
Pedig nem akarok hallani róla. Soha többet.
Karen a mondandóm végén szorosan megölelt. Azután a többiek is. Az épület folyosói üresek voltak, mindenki már órán volt, mi meg a fiú vécében üldögéltünk.
- Nem kéne ellógnunk ezt a napot?- szólt Niall.
- Engem megölnének ezért otthon- sóhajtottam.
- Kell tudniuk róla?- nézett rám Niall felhúzott szemöldökkel.
- Nem- mosolyogtam. A többiek halkan ujjongtak egyet, aztán kiosontunk a suliból. Portásunk szeret aludni, szóval könnyű volt.
Lesétáltunk a Big Ben-hez, és ott hülyéskedtünk. Beültünk a Starbucks-ba, amikor észre vettem, hogy Haz hív.
- Sziaa- szóltam bele vidáman.
- Helló, mizujs?- kérdezte kómásan.
- Lógunk...- motyogtam.- Veled, mi van?
- Lógtok? Beugrotok?- vidult fel. Elvettem a fülemtől a telefont, és megkérdeztem a többiektől. Csak egy "húú" jött válaszul.
- Igen- mondtam nevetve.
- Rendben.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Amúgy, hogy vagy?- kérdeztem újból.
- Fáj a fejem, kómás vagyok.- mondta.
- Akkor sietünk.- mondtam, utána letettük a telefont.
Elindultunk Herry-hez. 20 perc múlva ott voltunk, becsöngettünk. Haz nyitott ajtót. Rögtön a nyakába ugrottam és erősen megcsókoltam.
- Hiányoztál- mondta halkan.
- Te is- motyogtam.
- Édeseim, bemehetünk mi is?- mosolygott furán Liam, mi meg nevetve beljebb mentünk. Felmentünk Hazza szobájába, és mindenki elhelyezkedett.
Louis a földön feküdt, Karen és én bedobtuk magunkat az ágyba, Liam egy egy székre ült, Perrie és Dan leült a szőnyegre, Haz pedig szintén az ágyra mellém.
- Na, mi volt tegnap este?- fordult Niall Harry felé.
- Áhh, csak kicsit kibuktam.- legyintett.
- Kicsit?- néztem rá, aztán mindenki felnevetett, Haz pedig adott nekem egy csókot.

NAGYON NAGYON sajnálom, hogy ilyen rövid lett:((( De most csak ennyi jött, kövi rész már izgibb lesz:)
xxSaccii