12. rész

Reggel, miután felkeltem, az volt az első dolgom, hogy bekapcsoltam a gépem és megnéztem az e-mailjeimet, hátha elküldték már a dalokat.
Türelmetlenkedtem egy sort, mert baromi lassan töltötte be.
Éééééééés elküldték. Izgatottan nyitottam meg.
Nekem ez a lista tökéletesen megfelelt.
Kesha-Die young
Christina Perri - A Thousand Years
The Big Bang - Rock Mafia
Az elsőt és az utolsót eleve tudtam, a Thousand Years-t pedig imádom, de nem tudom a szövegét. Ránéztem a közösségi oldalakra.
A Twitter és a Facebook is pörgött a "jó reggelt" üzenetektől. Gyorsan én is kiírtam, hogy ne lógjak ki a tömegből.
Beindítottam a Die Young karaoke verzióját, és a telefonom hangfelvevőjét is és elkezdtem énekelni a számot.
És ez így ment még pár percig, mert elénekeltem a másik kettőt is. A Thousand Years-t 10 perc alatt megtanultam.
Gondoltam visszafekszem, és utána majd felhívom Harry-t, hogy jöjjön át.

*2 óra múlva*
Huhh, de sokat aludtam. Éhes vagyok-mondtam magamban, és kómásan leballagtam.
- De... Shh- fejezte be apám a mondandóját.
- Jó reggelt- mondtam furcsa arckifejezéssel.
- Kicsim, gyere ülj le- mondta anya, én pedig lassan odasétáltam és leültem apum elé és anyum mellé.- Apád kapott egy nagyon jó állást.- apum dalszövegíró, és zenélt is régebben, tőle örököltem a hangom és a zenei tehetségem.
- Kitől?- kérdeztem.
- Taylor Swift managmentje hívta fel tegnap.- anyu
- És ezt nekem miért nem mondtátok??!!- háborodtam fel, de közben nagyon örültem. Bár a csaj nem szimpi de mindegy.
- Mert annyira örültél, és jól érezted magad.
- És? Akkor még jobban éreztem volna magam!- mosolyogtam.
- Nem hinném...- motyogta apu- 1 hónapra Amerikába kéne mennünk.- erre kikerekedtek a szemeim.- A suliból persze kikérünk.
- MIVAN? Taylorka miért nem képes abból a tömérdek pénzéből idejönni??- emeltem fel a hangom.- Akkor én itthon maradok.
- Nem. - mondta határozottan anyu.- Te is velünk jössz, mert szeretnénk, hogy megismerd azt a lányt, és, hogy tudj találkozni a régi barátaiddal. Például ott van Candice. Taylor meg meg is engedte, hogy lakjunk a házában. - ebbe még bele se gondoltam. Ott van Candice és a többiek is. De mi lesz Harry-vel, Kar-al és a srácokkal.
- Fuu...- sóhajtottam.- Akkor lehetne úgy, hogy én ott maradok 2 hétig, aztán visszajövök a versenyre... De Harry... Ááááá- fogtam a fejem.- Nekem ehhez még korán van, alszok rá egyet.- mondtam és felálltam.
- Ma este 7-ig még beszélnünk kell velük, aztán 2 nap múlva indulunk.- apu
- Komoly??- és elkezdett kattogni az agyam- Jó, akkor most felhívom Kar-t és Harry-t.- rohantam fel az emeletre.
Azonnal küldtem nekik egy üzenetet, hogy most jöjjenek át.
Tehát gondoljuk át. Itt van Harry, Karen, a többiek, a verseny... Ami 3 hét múlva lesz, mi pedig 4 hétig maradunk. LA-ben. De ott van Candice és Taylor kuckója is, ahova mi megyünk. És ha nem bírom tovább elviselni a nőt, akkor átmegyek Cand-hez.
Dee itt van Haz. 2 hétig elviselek mindent, és mindenkit, aztán visszajövök, és nála alszom addig ameddig anyuék haza nem jönnek. Igen, így lesz a legjobb.
Nagyon belemerültem a gondolataimba, mert már csengettek is. Felpattantam és lementem, de a 1 fokot léptem le a lépcsőn, de már megláttam, hogy Kar és Harry anyuval váltanak pár szót. Mindhárman egyszerre néztek felém, és szerintem elég kétségbeesett fejem volt, mert azonnal elindultak felém.
Halkan, miközben jöttek (lassan kocogva) odaköszöntek apumnak.
- Mi a baj??- ölelt meg Kar.
- Címszavak: Taylor Swift, Amerika- furcsán néztek rám, én pedig csak biccentettem, hogy jöjjenek a szobámba.
- Most azonnal mesélj- utasított Karen. Haz némán, ideges arccal leült az ágyamra és az ölébe húzott.
- Apum állást kapott Taylor Swift-től...- és elmagyaráztam nekik mindent amit eddig tudok.
- Lie...- szólt Harry.- Menj csak.- mosolygott.
- De... De nem tudom- öleltem át kétségbeesetten.
- Lie, tényleg menj. Jó lesz neked egy kis "otthoni levegő".- mosolygott Karen, de láttam, hogy ő se nagyon akar elengedni.
- Nem tudom. -ráztam a fejemet.
- De tudod. Csak nem akarod kimondani- mondta Hazza..
********
A repülőn ülök. A könnyek még mindig csordogálnak a szememből. A srácok mind kint voltak a reptéren. Otthagytam Harry-t. Máris hiányzik. Kar-al sírtunk pár sort, Harryt úgy szorongattam mintha az életem múlna rajta. Pedig "csak" két hét.
Anyuék próbálnak vigasztalni... Azzal, hogy szívecskéket mutatnak, én meg próbálom takarni az arcomat.
- Légyszi takarj!- szóltam a mellettem ülő lány alaknak, ő pedig úgy helyezkedett el, hogy ne látszódjak- Köszi- suttogtam.
- Nincs mit. De miért is?- kérdezte lágy hangján.
- Látod azt a férfit és nőt.?- én.
- Szüleid?- a lány.
- Igen.
- Akkor értem- nevetett.- Amúgy Enii vagyok- mutatkozott be.
- Natalie- mondtam.
- És mi járatban vagy egy repülőn?- kérdezte.
- Taylor Swift-hez költözöm egy időre.
- Mi? - nézett rám, én meg előbújtam a takarásból. Gyorsan ránéztem anyuékra, akik időközben bealudtak. Hát ahogy "eltűnik" a gyerek bealszanak. Ez van. Röviden elmeséltem neki a sztorit, ő se rajong annyira Taylor-hoz. Nem beszéltük meg, hogy ki miért utálja, túlléptünk rajta és témát váltottunk.
Eközben váltottam pár üzenetet Harry-vel, Kar-al... Zayn-el.
Zayn: Ott voltam.
Én: Hol?
Zayn: A reptéren.
Én: Akkor miért nem jöttél oda?- írtam neki kedvességből, csak, hogy kicsit jobban érezze magát.
Zayn: Hiányozni fogsz.
Jól éreztem magam, az utazás alatt. Tök jól elbeszélgettem Enii-vel.
A leszállás után elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy majd még fogunk beszélni.
A bőröndömet magam után húzva, és a táskámat a vállamon cipelve indultunk kifelé.
- Oké, és mi mivel megyünk?- álltam meg a be/kijárat előtt.
- Szerintem azzal.- mutatott anya egy fekete limuzinra, amiből egy szőke haját lebegtető lány, és egy férfi szállt ki.  A lány kapucnit tett a fejére, majd csípőjét mozgatva odajött.
- Jó napot, szia- köszöntek mosolyogva.
- Helló- köszöntünk mi is mosolyogva. Vagyis anyumék, apu pedig kicsit megpiszkált  hogy erőltessek egy vigyort... Hát, remélem nem néztem ki elég hülyén.
- Taylor Swift- mutatkozott be mindegyikünknek, mi pedig szintén. És így ment ez Robert Allen-el is, a managamentjével.
Becuccoltunk a limuzinba, aztán a többiek sikeresen beültek, csak én fejeltem le a kocsit.
- Jól vagy?- kérdezte Taylor fájdalmasan magad hangon.
- Persze.- motyogtam.
A következő pár percben ültem és bámultam, miközben a szüleim, Taylor és Robert önfeledeten beszélgettek. Utána megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Nagyot sóhajtottam. Mindenki rám nézett, aztán biccentettem, hogy kicsit arrébb megyek. Ez egy limuzinban megtehető...
- Életmentő vagy, mindig is tudtam, köszönöm!- hálálkodtam neki közönség nélkül.
- Tudom.- válaszolt röhögve- Ennyi rossz Taylor Swift-el a pletykálgatás?-  röhögött.
- Alig várom, hogy már átmenjek Candice-hez.- motyogtam.
- Jó szórakozást, majd hívlak. - köszönt el, aztán letettük.
Visszamásztam a többiekhez, hátradőltem és hallgattam őket. Olyan témákról beszélgettek amikbe én nem tudtam volna beszállni.
- Natalie benne van egy tehetségkutató döntőjében.- dicsekedett anyám.
-Tényleg??- fordult felém Taylor- Gratulálok!
- Kösz- motyogtam..
- Énekléssel?- mosolygott rám.
- I-igen.- én.
- Énekelsz egy kicsit?- mosolygott rám. Megköszörültem a torkom, és elkezdtem énekelni A Thousand Years-t. Az 1. refrényig énekeltem.
- Wáow. Ez nagyon szép- szólt Robert. Anyu és apu csak mosolyogva bólogattak.
- Igen, nagyon jó volt.- dicsért meg Taylor is. Aztaaaa. Taylor Swift azt mondta jó a hangom. Szaltózzak?
Az út abból telt, hogy még elénekeltem pár számot, Taylor fura mosolyát kellett bámulnom, aztán közöltem, hogy meguntam az énekes madár szerepét.
- Oké, megérkeztünk. Ez itt Tay háza.- mutatott egy... Leírhatatlanul nagy házra Rob. Oké, sose értettem miért kell egy hírességnek (aki ráadásul egyedül él, és fiatal) ekkora ház.? Mit csinál benne? Én biztos félnék egyedül egy ilyen házban.
Kivettük a csomagjainkat, majd bementünk.
Oké. Kívülről x kisebbnek tűnik. Szerintem itt a padló is olyan lehet, mint egy francia ágy. Elég modernül, fiatalosan volt berendezve, színes volt, olyan Taylor Swift-stílusú.
Taylor körbevezetett minket, ami kb 7 percig tartott. Aztán én beköltöztem a szobámba. Egy elég szép szobát kaptam, francia ággyal, nagy szekrénnyel...
Kipakoltam, a szekrény felét se töltöttem be. Bedobtam magam az ágyba és bekapcsoltam a gépem. Felmentem skype-ra, szerencsémre Cand fent volt. Azonnal elkezdtem csörgetni.
- Hellóó- integetett a kamerába.
- Sziaa- mosolyogtam.
- Te hol vagy?- nézett mögém.
- Taylor Swift-nél.- vontam vállat.
- Heheee. Jó vicc.- vigyorgott, és látta, hogy elég komoly arcot vágog- Na neee.- esett le az álla.
- Íhh, neked még nem szóltam- kaptam észbe. És neki is elmeséltem.
- Tehát akkor itt vagy LA-ben??- vigyorgott Cand, miután befejeztem a mondandómat.
- Iiiigeen- vigyorogtam szintén. És azonnal elkezdtünk egyszerre beszélni, és tervezgetni, hogy miket fogunk csinálni, mikor találkozunk...


Sajnálom, hogy későn hoztam, de remélem tetszett. Sajnos nem kaptam 1 komit se az előzőhöz... Szóval úgy döntöttem, hogy minden fejezetet 2-3 komment után hozok.
Remélem jól telt a húsvét :) <3
Úgyhogy a  köv rész 2-3 komi után jön. Kérlek iratkozzatok fel. :)) <3
xxSaccii