1. rész

- Kislányom, most már elegem van!- kiabált velem anya. Nem fogja fel, hogy haggyon békén?!- Hamarosan iskola! Eddig tűrtem MINDENT, de most már tényleg elég!- én csak tovább feküdtem az ágyamon és halkan vettem a levegőt. Mást se csináltam egész nyáron.
- Anya, kimennél? Kérlek!- szóltam egy cseppnyi érzelmet se mutatva. Anya idegesen kiment és becsapta az ajtómat.
Fél óráig még feküdtem és vettem a levegőt. Az egyetlen "érdekes" dolog ami velem történt nyáron, az a repülő út. Akkor is alig tudtam rendbe hozni magam, és az emberek csak bámultak rám. Fapofával ültem az egész út alatt.
Hirtelen gondolat alapján fogtam magam, kipattantam az ágyból- kicsit meg is szédültem- és elindultam a fürdő felé. Beálltam a zuhany alá, hajat mostam, megmosakodtam.
Megszárítottam a hajam- ami másfél órába telt. Hát, nincs egy rövid hajam- és elkészültem. 2 hónap után sikerült egy emberi formát varázsolnom magamnak.
Leszaladtam és anyuék elé álltam.
- Wow.- ennyit tudtak kinyögni mindketten.
- Bemegyek Londonba. - mondtam még mindig fapofával.
- Kell pénz?- apu.
- Nem köszi, elég ami nálam van. - mondtam és kiléptem az ajón.
Gyalog mentem. Jártam a várost. Nagyon tetszett. Néha még egy egy kisebb mosoly is látható volt az arcomon, ami már két hónapja nem. Lesétáltam a Themse partjára. Néhány fiú jött velem szemben. Még elég távol voltak, nem is foglalkoztam velük. Oldalra fordított fejjel néztem a folyót.
Hirtelen éreztem, hogy valaki nekem jön és azzal a lendülettel leönt valami folyadékkal. Odakaptam a fejem a pólómra, majd a "leöntőmre". Egy fiú volt. Gyönyörű zöld szemekkel,göndör barna  hajjal amit a szél összeborzolt.
- Fuuh, sajnálom- kapott elő egy zsepit a fiú, és elkezdte vele törölgetni a pólómat.
- Inkább majd én- kaptam ki a kezéből a zsepit és folytattam a törölgetést.
- Basszus, mivel kárpótolhatlak?- a fiú.
- Semmivel, hagyd. Bárkivel megesik- mosolyogtam halványan. Ezek után elidőztünk egymás tekintetében. Csak bámultuk egymást amíg az egyik srác meg nem szólalt hátulról, én pedig feleszméltem.
- Haver, majd beszélünk!- fogtak kezet, és a másik 4 sráccal elsétáltak. Én csak intettem egyet, utána ott álltunk a fiúval egymással szemben.
- Amúúgy, Harry vagyok.- mutatkozott be.
- Natalie.- mondtam. - De csak Lie. -tűrtem a fülem mögé  kibontott hajam.
- Szép név!- dicsért meg. Én pedig mosolyogtam egyet köszönet képpen.
- Na szóval. Kárpótlásul kapsz egy pólót és beülünk a Starbucks-ba.- magyarázta.
- Jaj, ne. Ez egyáltalán nem szükséges!- védekeztem.
- De-de. - megfogta a csuklóm húzott egy kicsit, én pedig mentem utána. - És hogy hogy itt sétálgattál?- kérdezte.
- Új vagyok a városban, szóval úgy gondoltam körbe nézek.
- Ééértem. Mikor jöttél?- Harry.
- Nyár elején.- mondtam.
- És még csak most jössz ki?- kuncogott.
- Hááát... Öhm... Nem akarlak fárasztani a nyaram többi részével.- próbálgattam kimenteni magam.
- Biztos érdekes volt. Egy ilyen szép lánynak csak érdekes nyara lehetett.- mosolygott kedvesen, én pedig azt hiszem elpirultam.
- Hidd el, nem.- ráztam a fejem.
- Na, halljam!- fordult kíváncsian felém.
Én pedig elmeséltem neki mindent. A mondandóm végén lecsordult pár könnycsepp az arcomon.
- ...És hát most itt vagyok- fejeztem be, és egy újabb könnycsepp gurult ki a szememből, Harry letörölt.
- Sajnálom.- mondta bánatos arccal.
- Köszi.- mondtam. Megálltunk egy bolt előtt. Én csak kérdőn Harry-re néztem.
- Ide jó lesz?- Harry.
- Nekem mindegy.- mondtam. Fogtam magam és bementem, Harry pedig jött utánam. Pár pólót magamhoz mértem, és megnéztem, hogy állna. Végül fogtam egyet, és bevittem magammal az öltözőbe. Harry pedig lehuppant egy fotelbe.
Gyorsan felkaptam, és kimentem.
- Naaa?- mutattam meg magamat.
- Nekem rendben van. Jól áll.- mondta elismerően.
- Szuper, akkor megveszem.- mondtam és visszamentem átöltözni. Amikor kimentem Harry elvette tőlem a pólót, én pedig kérdőn figyeltem őt.
- ÉN veszem meg.- mondta, és csak mosolyogva sóhajtottam egyet.
Kifizettük és mentünk is tovább a Starbaucks-ba. Nevettünk, beszélgettünk... És csak úgy voltunk.
Lehuppantam egy két székes asztalhoz, Harry pedig felém fordult.
- Mit kérsz?
- Csak egy cappuccino-t. De ezt már tényleg én fizetem!- jelentettem ki, Harry pedig csak megrázta a fejét és ment rendelni.
Én addig küldtem egy üzit anyunak, hogy élek és ne aggódjon.
- Egy cappuccino- tette elém a poharat.
- Köszönöm!- mondtam miközben leült.
Elbeszélgettünk, kérdezz-feleleztünk, csak, hogy jobban megismerjük egymást. Majd elindultunk hazafelé.
- Hát akkor szia!- mondta a házunk előtt. Én pedig megöleltem. De abban a pillanatban meg is bántam. Harry megsimogatta a hátam és a hajam.
Lőjetek le, lőjetek le!!- gondoltam magamban.
Elengedtem és a szemébe néztem.
- Szia.- köszöntem el.
- Remélem, még látjuk egymást.- Harry.
- Fogjuk. - jelentettem ki, és legszívesebben agyon lőttem volna magam.
Még motyogtunk egy "jó éjszakát" egymásnak, utána Harry elsétált én meg bementem. Levettem a cipőm, felmentem, lezuhanyoztam, átöltöztem és vigyorogva aludtam el.

Sajnos nem gyűlt  össze egy  komi se a prológus-hoz, de meghoztam ez elsőt:) Remélem tetszik<3

Saccii<3